Hook vs. Sohaország 5. fejezet

5. fejezet – A másik kapitány

Storybrooke napjainkban

– Csingiling! Nyisd ki az ajtót!

– Drágám, hagyd, ez férfimunka – tolta arrébb a lányt Hook, majd teljes erőből berúgta az ajtót. Hallotta, hogy Kék tündér mérgesen mordul egyet. Érthetően nem örült, hogy Emmával törnek-zúznak a zárdában.

– Ez biztos valami félreértés – mondta már vagy huszadszor. – Ismerem Zöldet és sose tenne ilyen szörnyűséget.

– Betört Gold boltjába és röviddel azután valaki ellopta a Sötét úr fiának szívét – mondta Emma. – Ki kel derítenünk mi történt, különben itt kő kövön nem marad. – Ezután módszeresen átkutatták a tündér szobáját. Azonban sajnos nem találtak semmi érdemlegeset, leszámítva a szekrény aljába rejtett kiürült gines üvegeket.

– Hú, úgy látom Csing rendesen az üveg fenekére nézett! – jegyezte meg Hook.

– Mintha a te szobádban lennénk – morogta Emma.

– Ugyan már, drágám! – kérte ki magának Hook. – Tudod jól, hogy a gin sose volt a kedvencem.

– Ez biztos csak valami félreértés! – kotyogott közbe azonnal Kék a legkioktatóbb hangján. – Nálunk egyetlen tündér sem iszik. Micsoda feltételezés!

– Akkor zugivó volt – vélte Hook, ám meglepetésére Emma a tündér oldalán állt.

– Én sem hiszem, hogy ez mind Csingilingé. Talán valaki másnak vásárolta.

– De kinek? – Ezt viszont már Emma sem tudta megmondani. Hook úgy vélte zsákutcába jutottak.

– Tisztelendőanya, biztos nem vett észre semmi szokatlant Csingilingen? – kérdezte Emma már vagy huszadszor.

– Az égvilágon semmit – mondta el huszadszor is Kék tündér.

– Én láttam valamit – szólalt meg ekkor egy félénk hang, majd egy fiatal lány lépett elő a sarokból. Hook elképzelni sem tudta mióta ácsoroghatott ott.

– Sárga, mit jelentsem ez? – fordult felé Kék tündér, mire a lány zavartan lesütötte a szemét.

– Láttam Zöldet, többször is. Az utóbbi pár napban minden éjjel lement a pincébe és magára zárta az ajtót. – Kék tündér úgy festett erre mint aki nem kap levegőt.

– Micsoda? Sárga, miért nem jelentetted rögtön?

– Nem gondoltam, hogy fontos… – De a lány további magyarázkodását már nem hallották. Emma és Hook elindultak az alagsor felé.

Sohaország évekkel ezelőtt

– Ez egy nagyon rossz ötlet – mondta Hook.

– Ellenkezőleg, zseniális! – Csingiling mindent megtett, de nem tudta elnyomni kárörvendő vigyorát. Hook, ha nem egy nőről lett volna szó, biztos pofon vágja.

– Nem lesz semmi baj – kapcsolódott be Bae sokkal kedvesebb hangon. – Csak annyi a dolgod, hogy eltereld a figyelmüket. Sima ügy.

– Ja, ugyanilyen simán felmászhatnék egy pálmafára és felakaszthatnám magam. Az kevésbé fájdalmas halál lenne, mint ha az elveszett fiúk elkapnak.

– Mi az, kalóz, talán félsz? – Hook a lány kérdésére sértődötten felszegte a fejét.

– Az ördögbe!

Majd felpattant és kimászott a búvóhelyükként szolgált óriás páfrányok takarásából. Pán tábora az emelkedő alján pontosan alattuk helyezkedett el. Hook már azon is csodálkozott hogyan jutottak el feltűnésmentesen idáig. De akárhogy nézte ez volt a küldetés könnyebbik fele. Most azonban be kell osonniuk a táborba és megszerezni az iránytűt. A kalóz hangtalanul a pálmák árnyékában közeledett a táborhoz. Látta Félixet és vagy két tucat eltűnt fiúk. Legtöbbjük a tábortűz körül üldögéltek néhány másik fiú azzal szórakozott, hogy a fához kötözött társukat dobálták körbe késekkel. Hook akaratlanul is megsajnálta a szerencsétlent. egyre inkább úrrá lett rajta az érzés, hogy ez egy nagyon rossz ötlet. De már nem volt visszaút.

– Hé, kölykök! – kiáltotta el magát, mire minden szempár felé fordult. – Mi újság, pajtikák? Bulit rendeztetek és engem meg sem hívtok?

– Hook! – sziszegte Félix felpattanva a helyéről, majd kés villant a kezében. Hook elvigyorodott.

– Üdv, Félix! Szutykos és rossz modorú vagy, mint mindig. Nem is kínálsz hellyel?

– Kapjátok el! – Abban a pillanatban elszabadult a pokol, az elveszett fiúk tüdőrepesztő ordítással a férfi felé vetették magukat. Hooknak se kellett több. Sarkon fordult és amilyen gyorsan csak tudott végigvágtatott a sűrű aljnövényzeten. Meg sem érezte, ahogy a tüskés ágak nekicsapódtak vagy ahogy a növények éles levele belevágott a bokájába. azonban esélye sem volt. Tudta, hogy így lesz. Már meg is áshatná a saját sírját. Hamarosan elérte a dzsungelt átszelő szakadékot. Ennyi volt. Csapdába esett. A fiúk vigyorgó tömege körbevette, élükön Félixxel, aki le se tagadhatta mennyire élvezi a helyzetet.

– Nézzétek, fiúk! Úgy látom fogtunk egy kalózt. – A többiek felröhögtek. – Ki akar eljátszadozni vele?

– Nem fogócskáztuk ki már magunkat? – próbálkozott meg Hook egy szellemes visszavágással. Félix lassan megnyalta a száját, majd kísérteties vigyor ült ki az arcára.

– Gyerünk, fiúk, játszunk! – Majd nekiindultak. Hook kalózhoz nem méltó módón behunyta a szemét és várta a véget. Utoljára szeretett volna a furcsa piros kabátos lányra gondolni. Azonban a következő pillanatban éles kiáltás hangzott majd jó pár heves káromkodás.

– Most már kinyithatod a szemed! – Hook így is tett és szembe találta magát Bae vigyorgó képével és Csingilinggel, aki elégedetten nézett felfele. Hook követte a lány tekintetét és ekkor már ő is felszabadultan felnevetett. Az elveszett fiúk ott csüngtek egy rakáson egy hatalmas háló fogságában. Félix a kupac aljára szorulva fröcsögve küldte el őket a létező összes égtájra.

– Siessünk! – szólalt meg Bae. – Nincs sok időnk és ez a háló se tart örökké. – Majd elindultak, hogy megkeressék a titokzatos kapitányt.

Storybrooke napjainkban

Odalent korom sötétség fogadta őket. Emma felkapcsolta a magával hozott elemlámpáját, majd a vékony fénypászmával végigjárta az alagsori helyiséget.

– Ezt nézd! – Hookot kirázta a hideg. A legtávolabbi sarokban egy ősrégi üst állt, alatta még gyengén parázslott a tűz. Óvatosan közelebb léptek, de az üstben nem látszott más csak valami fekete folyadék odaégett maradéka. A levegő záptojás szagtól bűzlött.

– Mi az ördögöt művelt idelent? – kérdezte Hook.

– Nem hiszem, hogy egyedül ő volt – vélte Emma, majd átsétált a másik sarokba ahol újabb gines üvegek hevertek. – Nem láttam ekkora piálást Szörnyella itt léte óta. – Hook bólintott, majd hirtelen felkapta a fejét.

– Mit mondtál?

– Hogy Szörnyella óta nem fogyott itt ennyi gin.

Ekkor végre beugrott a férfinak. Hát persze a főutcán, tudta, hogy ott valami megváltozott.

– Emma, rájöttem!

– Mire?

– Az ördögbe, Szörnyella az! Ő rejtőzködött itt. A rengeteg gin, és a kocsija is eltűnt az utcáról.

– De Killian, Szörnyella meg…

– Meghalt, tudom. De van rá más magyarázatod?

– Valami nem stimmel itt, az biztos. De a holtakat nem lehet feltámasztani. – Hook erre sokatmondóan Emmára nézett. – Oké, rajtad kívül. Vigyünk magukkal egy keveset, hátha Regina meg tudja mondani, hogy mit műveltek itt.

Sohaország évekkel ezelőtt

A foglyot egy fán függő kalickában tartották. Hook hiába nyújtogatta a nyakát egy a sarokba húzódó árnyon kívül nem látott mást.

– Igyekezzünk! – szólalt meg sürgetően Csingiling.

– Csak óvatosan, drágám – suttogta Hook. – Ne felejtsd el, hogy ez egy kalóz. Ha valamit tudok a kalózokról, hogy nem lehet megbízni bennük.

– Pontosan! – szólalt meg egy éles hang a rácsok mögül, mire mind a hárman összerezzentek. A ketrec belsejéből pedig feltűnt egy vigyorgó férfi ellenszenves ábrázata. Rasztafonatba fogott haja egész a válláig ért és gyöngyök díszítették, ujjain számos gyűrű csillogott. Az egész megjelenéséről sütött, hogy egy vérbeli kalózzal van dolguk. A tussal kihúzott szempár kutakodva nézett végig rajtuk. – Talán csak az alkoholelvonás teszi, de nem vagytok ti kicsit túlkorosak elveszett fiúnak?

– Nem vagyunk elveszett fiúk – mondta Bae. – Az iránytűdért jöttünk. – A kalóz felnevetett.

– Ó, erre a kis gyönyörűségre gondolsz? A legféltettebb kincsemre? – húzta elő a zsebéből az arany tokba foglalt iránytűt. Hook csalódottan állapította meg, hogy semmi különleges sincs a ketyerében. Még az is megfordult a fejében, hogy átvágás az egész.

– Mégis miért adnám oda nektek? Mit adhattok érte cserébe?

– A szabadságodat – felelte egyszerűen Bae. A férfi ezen látványosan elgondolkozott.

– Korrekt ajánlatnak tűnik, de nem.

– Nem? Felfogtad hol vagy? Ez Pán tábora.

– Pontosan tudom, elég mufurc egy kölyök, de akkor sem adom át nektek az iránytűmet, hogy aztán faképnél hagyjatok a dzsungel közepén. De… – tartott egy perc hatásszünetet. – A hajómért cserébe lehet róla szó.

– A hajód? A Fekete Gyöngy? – kérdezte Hook. A férfi bólintott. – Pán nem csak engem ejtett fogságba, hanem a legénységemet és a hajómat is. Bezárta az én gyönyörűségemet egy palackba és elrejtette valahol ebben a dzsungelben. Ha segítetek megtalálni, megengedem, hogy használjátok az iránytűmet.

– Na, idefigyelj, pajtás! – csattant fel Hook a türelmét vesztve. – Mi hárman vagyunk, te meg egyedül lógsz egy átkozott ketrecben! Nem vagy alku pozícióban!

– És mégis – vigyorodott el a kalóz –, ti sokkal kétségbeesettebbeknek tűntök, mint én. – Hook elkáromkodta magát.

– Menj a pokolba te…

– Erre most nincs időnk! – csattant fel Bae. – Rendben van, segítünk megkeresni a hajódat! – Majd mielőtt Hook tiltakozhatott volna, Bae előrántott egy kés az övéből és elvágta a ketrecet tartó kötelet. A kalóz kicsit imbolyogva kimászott a biztonságos talajra, majd vigyorogva kezet nyújtott Bae-nek.

– Áll az alku, stöpszli barátom! De elárulnátok kikkel is volt szerencsém üzletet kötni?

– Én Baefire vagyok, ők pedig Csingiling és Hook kapitány.

– És te ki vagy, kalóz? – kérdezte Hook nem is próbálva leplezni ellenszenvét. A kalóz megemelte a kalapját.

– Ó, én nem csak egy kalóz vagyok, félkezű barátom. A nevem Jack. Jack Sparrow kapitány.

Folytatása következik... (igyekszem, hogy minél hamarabb :) )