Örök kérdés: Könyv vagy Film?

Az örök kérdés: Könyv vs. Film

Számos blog és cikk foglalkozott már ezzel a kérdéssel ilyen-olyan könyv vagy a belőle készült sikeres vagy épp sikertelen film apropóján. Úgy éreztem, ideje, hogy én is állást foglaljak a kérdésben.

Figyelem! A Bejegyzés SPOILEREKET tartalmazhat!

 

 

 

Szerintem a Könyv vs. Film kérdésben három kategóriát tudunk megkülönböztetni:

1. A könyv jobb, mint a film

Valljuk be, a könyv adaptációk 80%-a ebbe a kategóriába esik.

2. A könyv és a film is egyformán jó

Ez a kategória szerintem leginkább a YA történetek esetén jellemző, vagy pár komolyabb történelmi esetleg életrajzi könyvnél.

3. A film jobb, mint a könyv

Ennek a kategóriának a gyakorisága, kb. mint a fehér holló, de azért nagy ritkán előfordul.

 

Most pedig szeretném veletek megosztani a három kategóriába tartozó top 3-as listámat. Lássunk is hozzá!

 

A könyv jobb, mint a film

1. Gail Carson Levin: Elátkozott Ella

Ez a könyv nagyon fontos számomra, ugyanis az egyik azon regények közül, amelyek megszerettették velem az olvasást. Ezért is olyan fájdalmas, hogy mennyire pocsék film készült belőle! Attól félek, a legtöbben kizárólag a filmmel találkoztak, ami tényleg borzalmas! Pedig imádom Anne Hathawayt, de ezt a 120 perces borzadványt, még ő sem menthette meg. Kezdjük ott, hogy a két történetnek semmi, de semmi köze egymáshoz. Na jó, a főszereplők neve és Ella átka (engedelmesnek kell lennie), de ezzel vége is a közös vonásoknak. Pedig a regény annyi lehetőséget rejt! Remek háttérvilág, egy barátságból kibontakozó szerelem és persze a főhős, aki jobbnál jobb kalandokba keveredik. Erre mit kaptunk a filmben? Egy nagy semmit.

 

2. Cassandra Clare: Csontváros

Új kedvenc (vagy utált? lásd korábbi bejegyzésemet) írónőm C. Clare és a Végzet ereklyéi könyvsorozat. Az Árnyvadászok világa egy nagyszerűen felépített háttérvilág és a könyvnek sok más remek vonása is van. Aztán megnéztem a filmet… Bár ne tettem volna. Ennél rosszabb szereposztást nem is találhattak volna. Jace mint az a nyüzüge csontkollekció hát… nagy csalódás volt. Alecról a bamba arcával már ne is beszéljünk. Elismerem a látványvilág itt is remek, de hol van a Clare könyvek legjobb vonása: a fergeteges humor? Hát sehol. Ráadásul egy portál az Intézet közepén? Ugyan már…

Szerencsére a TV sorozat jobban sikerült, én nagy rajongója vagyok, de itt le kell szögezni, hogy sok mindent megváltoztattak, inkább csak alapul veszik a könyvet, ami nem feltétlenül baj. Így van miért várni az új részeket J

3. J.K. Rowling: Harry Potter sorozat

Sokat gondolkoztam, hogy a HP könyveket hova soroljam, esélyesek voltak a második kategóriára is, de végül mégis idekerültek. Nem mondom, hogy rosszak a filmek, bár Daniel Radcliffe-től idegbajt kapok, a sok rendező változásról meg ne is beszéljünk. Alapvetően nem rossz filmek, de mégis… A könyveknek a nyomába sem érhetnek! Rowling olyan egyedi világot teremtett, amely alapjaiban rázta meg a fantasy világot, a nagyszerű karakterekről nem is beszélve. Valljuk be, egy ilyen összetett és csodás világot nehéz visszaadni a filmvásznon. Nem is sikerült.

 

A könyv és a film is egyformán jó

1. Suzanne Collins: Éhezők viadala

Ennél a történetnél bevallom, én is a filmmel találkoztam először és teljesen beszippantott. Már másnap rohantam is a könyvtárba, hogy a könyvet is elolvassam. És akkor jött a második döbbenet: a film szinte pontról pontra követte a könyvet! Azt hittem sose találkozom ilyesmivel, de mégis. Az Éhezők viadala azon kevesek közé tartozik, ahol a könyv és film tökéletesen kiegészíti egymást. A könyvvel belátunk Katniss fejébe, megismerjük a világot, aztán jön a film, ami a látvánnyal mindezt csak fokozza. Akárhányszor meg tudnám nézni! (olvasni sajnos csak az első két kötetet, a harmadik pfúj…)

 

2. John Grogan: Marley meg én

Imádom a kutyás filmeket! És rendre végig is sírom őket (na jó, általában csak a végüket), a Marley meg én pedig a legkedvesebb kutyás filmem! Annyira örültem, hogy könyv is jelent meg belőle. Talán kevesen tudják, de John Grogan saját kutyájáról írta a történetet és szerintem mindenki, akinek kutyája van, az boldog mosollyal olvassa a sorokat. A film pedig méltó adaptációja nem csak nagyszerű a szereposztás, de a történetet is remekül visszaadja.

 

3. Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Úgy érzem az Elfújta a szél kicsit kakukktojás az eddigiekhez képest, ugyanis míg a másik két film hűen követte a könyvet (ez volt a legfőbb oka, hogy bekerültek a listámra), addig az Elfújta a szél elég sok helyen eltér a könyvtől. De azt hiszem, ez nem is nagy baj. Be kell látni, hogy néhány könyv annyira bonyolult felépítésű, hogy fel kell áldozni a kevésbé fontos részeket (itt pl. azt a tényt, hogy Scarlettnek minden férjétől született egy-egy gyereke), hogy a fontosak méltó bemutatásra kerüljenek. A film nem csak látványban fantasztikus, de Vivien Leigh-nél jobbat nem is találhattak volt Scarlett szerepére (nem csoda, hogy megkapta az alakításáért az Oscar díjat).

 

A film jobb, mint a könyv

1. Lauren Weisberger: Az ördög Pradát visel

Az egyik kedvenc vígjátékom. Remek humor, jó történet és fergeteges szereposztás. Mondjuk, nem is csoda, én Meryl Streep főszereplésével rossz filmet még nem láttam. Szerintem már legalább ötször megnéztem, mikor egy véletlen folytán megtudtam, hogy ez is egy könyv adaptáció. Már rohantam is a könyvtárba! Bár ne tettem volna…

Nem is az apróbb változtatások zavartak, mert itt is volt jó pár. Pl.: Andy barátjának foglalkozása, a barátnője alkohol problémái stb. Nem, hanem sajnálatos módon pont a mondanivaló, amiért szerettem a filmet, vagyis, hogy Andy rájön, hogy a csillogás, a felszínesség és a gazdagság világa nem éri meg azt, hogy meghasonuljunk önmagunkkal, pontosan ez hiányzik a könyvből. Na jó, nem hiányzik, csak elbagatellizálódik, de nagyon. Arról nem is szólva, hogy Andy a könyvben egy szörnyen ellenszenves karakter. Piál, cigizik és állandóan sajnáltatja magát. Nem is ad bele mindent a munkájába, és még csodálkozunk, hogy a főnöke szemétkedik vele?

2. Julie Powell: Julie és Julia

Ha valaki megkérdezi melyik a kedvenc filmem, gondolkozás nélkül a Julie és Juliát mondanám. Barátnőm szerint azért mert Julie pont olyan, mint én. Szeret főzni és írni J

A filmet két könyv alapján készítették: egy részt Julia Child életrajzi könyvéből, amely nagyon érdekes olvasmány, persze annak, aki szereti az ilyesmit (én igen). A másik könyv pedig Julie Powell könyve, amelyben elmeséli hogyan főzte végig Julia szakácskönyvét egy év alatt. Annyira vártam ezt a könyvet! Sajnos ugyanannyira csalódtam is. Persze nem voltak nagy elvárásaim, sejtettem, hogy a filmet alaposan kiszínezték, kapott egy rózsaszín mázat, hisz érdekesnek és látványosnak kellett lennie. Az pedig mégis kit érdekelne két órán keresztül, hogy Julie minden receptet elront, káromkodik egy sort aztán a férjével taccsra issza magát? Mert a könyv sajnos pontosan erről szól. Csak azért nem vágtam ki azonnal kukába, mert egy könyv kidobását a legnagyobb szentségtörésnek tartom.

3. F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

A listámon töredelmesen bevallom, ez az egyetlen könyv, amit képtelen voltam végigolvasni. Talán majd egyszer ismét megpróbálkozom vele. Majd… egyszer. Talán. Vagy nem.

Sajnos itt is túl nagyok voltak az elvárásaim. A film szerintem fantasztikusra sikerült. Nem csak a látvány (a húszas évek csillogása verhetetlen), vagy DiCaprio nagyszerű alakítása, de a történet is izgalmas, magával ragadó.

A könyv nekem sajnos nem jött át. Olvasás közben csak vártam és vártam, hogy ismét átélhessem a film hangulatát, de a sok felesleges információ teljesen elvitte a történetet. Például, mikor bemutatásra kerül Gatsby egyik estélye. Több oldalon keresztül csak azt olvashattam, hogy kiket hívtak meg. Már bocs, de kit érdekel? Sok fontos és kevésbé fontos embert. Ennyi. Ez kevesebb, mint egy sor és szerintem így is tökéletesen átjött a lényeg.

Nem mondom, hogy ez egy rossz könyv. A maga idejében biztosan kasszasiker volt, de azt hiszem a mai felpörgött világban már eljárt felette az idő. De jgérem egy nap majd ismát megpróbálkozom vele.

 

Ez lett volna az én listám a jó és rossz könyvadaptációkról. Nektek melyik a kedvenc filmetek? Vagy melyik film sikerült szerintetek legkevésbé? Várom a véleményeket kommentben! J

 

Hook vs. Sohaország 4. fejezet

Elnézést a hosszú kihagyásért, kicsit összezsúfolódtak a dolgaim a jók és rosszak egyaránt. (A jókról terveim szerint hamarosan egy külön bejegyzésben fogok beszámolni).
De kicsit összeszedtem magam, így Hook kapitány kalandjai végre folytatódnak, jó olvasást! :)

4. fejezet – Az iránytű

Sohaország évekkel ezelőtt

Hook nem akart hinni a szemének. A fekete, bozontos haj, és a mélybarna szemek. Pont, mint az övéi. Mint Milah-é. Nem, ez nem történhet meg vele! Ez biztos csak a Sötét dzsungel újabb varázslata. Mert nem lehet, hogy pont ő…

– Killian, mit keresel te itt? – szólalt meg a fiú, majd óvatosan közelebb lépett. Nem volt a hangjában sem félelem, vagy gyűlölet. Pedig Hook tudta, hogy utóbbit nagyon is megérdemelte volna. Miért is lepődött meg? Hisz ki más járhatott volna túl Pán eszén?

– Ti ismeritek egymást? – kérdezte Csingiling miközben szép, kék szeme kapkodva járt közöttük. Hook kábán bólintott, szemét még mindig nem tudta levenni a fiú arcáról. Úgy érezte, egyetlen szót sem képes kinyögni.

– Mit kerestek ti itt? Csing, azt mondtad nem akarsz többé segíteni nekem! – folytatta a fiú, miközben az étellel megrakott csomagját ledobta a fekhelyére. A tündér kérdőn Hookra nézett.

– Mi lesz? Elmondod neki?

– Elmondani? Mit? – vonta össze a fiú a szemöldökét. – Hook? Mi ez az egész? – Ahogy meghallotta a nevét, Hook lába végre mozgásba lendült. Villámgyorsan a fiú hoz lépett, majd szorosan magához ölelte.

– Baelfire, annyira sajnálom!

***

Storybrooke napjainkban

– Killian! Minden rendben? – Hook úgy rezzent össze, mint aki álomból ébredt. Észre sem vette, hogy drága menyasszonya már percek óta hozzábeszél. És az asztalra kiterített szalvéta minták alapján elég fontos dolgokról. A férfi azonban nem tehetett róla, bár már három nap eltelt, még mindig nyugtalanította a beszélgetés Csingilinggel. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy a tündér nagyon nagy bajba keveredett. Így aztán mosolyt erőltetett az arcára.

– Persze, drágám!

– Biztos? Mert már öt perce ültél előttem üveges tekintettel. Mi bánt? Nekem elmondhatod!

– Tényleg nincs semmi! – állt fel a férfi, hogy elmeneküljön Emma kutakodó pillantásától.

– Ugye még véletlenül sincs köze a rossz kedvednek Gold boltjának kirablásához? – Hook felszisszent. Emma jobb nyomozó volt, mint egy istenverte rendőrségi kopó. – Könyörgöm, mondd, hogy nem volt hozzá közöd!

– Persze, hogy nem! – csattant fel Hook. – A fenébe, miért kell mindig gyanúsítgatnod? Tudod, hogy már megváltoztam.

– Én tudom, ahogy azt is, hogy Gold mindig is tüske marad a szemedben. Tudod… Milah miatt.

– Azon már túl vagyok. Semmi közöm az átkozott boltja kirablásához!

– És azt se tudod, ki lehetett?

– Nem – vágta rá Hook és gyorsan elfordult. Nem akart Emma szemébe nézni, mert tudta, hogy akkor azonnal rajta kapná a hazugságon. Felkapta a bőrdzsekijét. – Ránézek a Jolly Rogerre – mondta. – Estére itthon vagyok. – Majd kifordult az ajtón.

***

Sohaország évekkel ezelőtt

– Pán küldött?! – Bae dühösen fújtatott egyet, miközben Hookra meredt. A férfi bólintott. Néhány perce egész könnyen jöttek a szavak. Lehetett akármekkora gazember Milah fiát sose lett volna képes bántani. Különösen azután, hogy átadta Pánnak. Azóta is bánta azt a tettét. Megfogadta hát, hogy jóváteszi az akkori hibáját. Bae szeme dühösen járt a két alak között.

– Te meg persze segítettél neki – vetette oda Csingilingnek, aki bűnbánatosan lehorgasztotta a fejét. Hook őszintén remélte, hogy a tündér jelenleg pocsékul érzi magát.

– Sajnálom, Bae. De meg kell értened, haza akarok jutni. És a te kutatásod nyilvánvalóan zsákutcába jutott.

– És ez már mentség arra, hogy ellenem fordulj? Azt hittem barátok vagyunk! – Csing erre nem felelt.

– Mégis mit találtál ki? – kérdezte Hook. Bae elhúzta a száját. Láthatóan mérlegelte, hogy válaszoljon-e, de végül lemondóan felsóhajtott.

– Jól van, legyen, elmondom. Pán az árnyéka segítségével rabolja el a gyerekeket, engem is így hozott ide. Azt hittem, hogy a csillagokban van a megoldás. hogy a csillagok mutatják az utat a másik világba. – Majd a fiú lehajolt és felemelt egy félbevágott kókuszdiót. Belehelyezett egy gyertyát, meggyújtotta, majd összeillesztette a két végét. Hook eltátotta a száját. A kókuszdióba vájt lyukakon át kiszökött a gyertya fénye és érdekes mintát rajzolt a barlang mennyezetére. A kalóz azonnal felismerte. A csillagos ég volt az. Ez a kölyök aztán tényleg nem semmi.

– Tehát megtaláltad a haza utat? – kérdezte Hook.

– Sajnos nem – vallotta be Bae. – Megfigyeltem, hogy az árnyék mindig ugyanabban az órában tűnik el, de akárhányszor figyeltem, mindig más útvonalat választ.

– Tehát az átkozott csillagok semmit sem érnek.

– Lényegében igen. Azonban tegnap kihallgattam két elveszett fiú beszélgetését.

– Az aztán érdekes lehetett – morogta Csingiling a sarokból.

– Az is volt, kiderült, hogy új fogjuk van. A táborban őrzik. Egy férfi.

– Remek, és ez mégis hogyan segít rajtunk? – kérdezte Hook. – Leszámítva hogy valakinek pocsékabb a helyzete, mint nekünk.

– Nem tudom pontosan ki, de a két fiú beszélgetése alapján egy hajónak a kapitánya. A Fekete gyöngyé. – Hook most lepődött meg igazán.

– A fenébe, az egy kalózhajó! Mégis hogy került az ide?

– A hajó sehogy, csak a kapitánya. Az örök életet kereste, és úgy keveredett ide.

– Mekkora idióta!

– Mintha te nem emiatt jöttél volna ide! – vágott vissza Bae. Hook úgy tett mintha meg sem hallotta volna.

– De hogy került ide? – tette fel a kérdést Csingiling. Bae szeme ekkor izgatottan csillant fel.

– Egy iránytűvel, amely bárhová elvisz, ahová csak akarod. Pontosabban oda, ami a szíved leghőbb vágya.

– Vagyis haza – morogta Hook. Kezdett a fejében lassan körvonalazódni a terv, azonban még mindig nem értette mit akar fiú. Mert ha azt amire ő gondol, akkor a világ legnagyobb őrültségére.

– Ha megszerezzük az iránytűt, akkor hazajuthatunk – mondta ki a tervet hangosan Csingiling. Bae hevesen bólogatott. Hook azonban felnyögött.

– Vagyis be kell törnünk Pán táborába.

 

***

Storybrooke napjainkban

Hook szinte végigvágtatott a város főutcáján. Nem hazudott Emmának, tényleg a Jolie Rogerhez tartott, ugyanis az ilyen zaklatott időkre csak egy megoldás lehetséges: a rum. Milyen szerencse, hogy Emma razziája a hajóra nem terjedt ki. Szépen leül és egy üveg rummal megnézi a naplementét. És még véletlenül sem gondol arra az ostoba kis tündérre.

Ahogy a kikötő felé haladt Hook egy pillanatra megtorpant. Esküdni mert volna rá, hogy valami megváltozott a főutcán. De hiába fordult meg és meresztgette a szemét, nem tudott rájönni, mi nem tetszik neki. Végül megvonta a vállát és továbbindult.

 

Emma még mindig a zálogház kirablásának ügyén dolgozott. Mellette pedig el kellett viselnie az anyja újabb és újabb esküvővel kapcsolatos ötleteit. Pedig Emmát most sokkal jobban aggasztotta Kilian furcsa viselkedése. Mégis mi lehet vele? Emma már bánta, hogy meggyanúsította a zálogház kirablásával, de akkor sem tudott szabadulni az érzéstől, hogy a férfi titkol előle valamit. De mégis mit?

Anyja ekkor megtorpant az egyik kirakat előtt és jelentőségteljesen felsóhajtott. Emma elhűlve vette tudomásul, hogy egy esküvői ruha szalon előtt állnak.

– Nézd, ezeket a gyönyörű ruhákat! – mondta Snow. – Biztos, hogy nem szeretnél egy…

– Anya, ezt már megbeszéltük. Egyszerű esküvő, egyszerű ruha.

– Tudom-tudom! De ha nem akarsz egy újat, akkor… szívesen kölcsönadom az enyémet.

– A tiédet? Mármint a te ruhádat? – Emma teljesen meghatódott. Erre nem is gondolt, nem is hitte, hogy ruha esetleg itt lehet Storybrooke-ban. – Anya, az nagyszerű lenne! – mondta. Snow boldogan elmosolyodott. Látszott rajta, hogy a sírás határán áll a meghatottságtól.

Ekkor a főutcán egy motor búgott fel, majd egy autó robogott el mellettük, bőven túllépve a megengedett sebességhatárt.

– Szegény apádnak megint lesz munkája – jegyezte meg Snow fel se pillantva a kirakattól. Emma ellenben úgy meredt az autó után, mint aki kísértetet látott. Jól látta? Valóban… Szörnyella autója haladt el mellettük?

– Anya ne haragudj, de mennem kell! – majd már tárcsázta is David számát. Itt készül valami. Mert nem lehet véletlen, hogy Gold kirablása után a gonosz nőszemély autója hirtelen megjelent. De mi történik?

Hook már a kikötőnél járt, mikor a földrengés megrázta Storybrooke-ot. A kalóz kis híján hátravágódott, de végül sikerült megtartania az egyensúlyát. Zavartan nézett körbe. Mi a fene történt? Azonnal Emmára és Henryre gondolt, így futásnak eredt. Remélte, hogy egyiküknek sem esett baja. Már a városi temető mellett haladt, mikor meglátta David seriff kocsiját és Emma sárga járművét. Kezdte érteni, honnan jött az a rengés. Az egyik sírkő hosszában kettétört, és ahogy a férfi közelebb lépett láthatta, hogy valaki egy lyukat ütött a földbe le a koporsóig. Emma ott állt a sír mellett és úgy festett, mint aki mindjárt elsírja magát. David halkan szitkozódott mellette. Hook teljesen meghökkent, ritkán látta mennyasszonyát ilyen feldúltnak. Ahogy közelebb lépett értette is miért. Nem kellett mást tennie csak elolvasnia a sírkőn álló feliratot: Neal Cassidy

– Az ördögbe! Mi történt itt? – kérdezte, miközben vigasztalóan magához vonta a szeretett nőt.

– Nem tudjuk – felelte David elfúló hangon. – Csak a földrengést éreztük, aztán mire ideértünk ez fogadott.

– De mit műveltek? Kirabolták a sírt?

– Igen, elvitték Neal szívét.

– Ki tehette ezt? Ez borzalmas – szipogta Emma. Hook szerette volna megvigasztalni, azonban ösztönei egy sokkal súlyosabb problémára hívták fel a figyelmét.

– A fenébe, csak a Krokodil meg ne tudja!

– Mit ne tudjak meg? – Gold olyan váratlanul tűnt fel mögöttük, hogy mind összerezzentek. A férfi tekintete azonnal a sírra szegeződött. Az arca eltorzult a haragtól és vicsorogva meredt Emmáékra.

– Ki tette ezt? – sziszegte. – Ki merte megszentségteleníteni a fiam sírját?!

– Nem tudjuk – felelte gyorsan David. – De ki fogjuk deríteni!

– Ne fáradjon, herceg. Majd én előkerítem, és ha megtalálom azt a gazembert, bánni fogja a napot, mikor megszületett! – Ezzel Gold eltűnt. Hook hangosan beszívta a levegőt. Érezte, ahogy Emma megszorítja a karját.

– Azonnal mondd el, ki tört be Gold boltjába! – A férfi egy percig sem tétovázott a válasszal.

– Csingiling.

Folytatás következik (remélhetőleg kicsit hamarabb :) )