Tóth Eszter
Denevér Dina új otthont keres
(Mese Bodor Attilának)
Október 30.-a estéjén Denevér
Dinánál betelt a pohár és úgy döntött ideje elköltöznie. A barlang már így is
szűkös volt, a népes denevérkolónia minden négyzetcentit elfoglalt a barlang
falán, így senki sem szomorkodott, amikor Dina bejelentette, hogy keres magának
egy új lakhelyet.
– Nem is baj, legalább végre tudunk
majd aludni! – szúrt oda neki még búcsúzóul Denevér Dénes.
– És a vacsora keresésben sem fogsz
feltartani! – tette hozzá Denevér Dani.
Dina úgy tett, mint aki meg sem hallja. Dénes
és a bandája kicsikoruktól fogva csúfolták őt. Pedig igazán nem tehetett róla!
Dina ugyanis nem volt közönséges denevér. A szeme születése óta úgy világított
akár két reflektor. Senki se tudta mi lehet ennek az oka, hisz Dina szülei és
testvérkéi mind teljesen átlagos kicsit vaksi denevér szemmel rendelkeztek. De
ahogy lement a nap és Dina kinyitotta a szemét az egész barlangot beragyogta az
arany fény. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire kényelmetlen volt az éjszaka
sötétjéhez szokott állatseregletnek. Dina tehát jobbnak látta, ha elköltözik.
Keres egy elhagyatott, kedves helyet, ahol senkit sem fog zavarni sem ő, sem a
világító szempárja.
Egy új denevérlakot találni azonban
nem is volt olyan egyszerű. Dina maga mögött hagyta a hósapkás hegységet, amely
eddig az otthont jelentette számára, és egy vad, ismeretlen vidék felé vette az
irányt.
Útja a hegység lábánál elterülő
félelmetes rengetegbe vezetett.
– Egy odvas fa nagyon kellemes lenne
– vélte Dina, így belesett minden odúba, ami az útjába esett. Az egyik odúban
népes mókus család élt, míg a másikban bagoly mama etette a fiókáit. A
harmadikat valami galád teletömte szeméttel, Dina undorodva hátrált el a bűzös
halomtól. Remélte, hogy valaki majd kitakarítja.
– Úgy látszik ebben az erdőben
minden odú foglalt – állapította meg csalódottan a kis denevér. Ráadásul egyik
állatcsalád sem örült, hogy bele világított az arcukba, pedig Dina próbálta
lesütve tartani a szemét!
A nagy keresgélésben Dina teljesen
kimerült, így behúzódott egy hatalmas tölgyfa arany lombkoronájába,
betakargatta magát puha bőrszárnyaival és lehajtotta a fejét. Már most
hiányzott neki a denevérbarlang melege és a többi denevér szárnyának suhogása.
Dina nem tudta mennyi ideig aludt,
de hangos zeneszóra ébredt. A kis denevér életében nem hallott még hasonlót.
Furulya szólt és dob dobogott, női hangok egy különös nyelven énekeltek. Félve
dugta ki a fejét az arany őszi levelek között. Amint megpillantotta a fa alatt
zenélő és táncoló alakokat meghűlt ereiben a vér. Boszorkányok! Dina
minden tagja megmerevedett, moccanni sem tudott. Ez borzalom! Hogy
keveredhetett ilyen slamasztikába? A boszorkányok minden denevér legszörnyűbb
rémálmai. A leggonoszabb lények, akik denevérszárnyból és denevérvérből
kevernek kotyvalékokat! Dina nem tudta mit tegyen. Meneküljön? És ha
észreveszik? Lehet ő is az üstben végzi, amit a boszorkányok már fel is
állítottak pont a tölgyfa alatt. Az egyik, vékony arcú, torzonborz hajú
boszorkány elővette varázspálcáját és begyújtott az üst alá.
– Hölgyeim, hozzátok a tököket! –
kiáltott a torzonborz. Több se kellett a többieknek. Mint a kiskatonák
felsorakoztak a már fortyogó üst előtt, kezükben egy-egy élénk narancssárga dísztökkel.
Dina kíváncsisága lassan győzedelmeskedett a félelmén és pislogás nélkül
figyelte az eseményeket. Szerencsére az üst alatti lángok úgy bevilágították a
környéket, hogy Dina szeme fel se tűnt senkinek.
A torzonborz boszorkány csatlakozott
az éneklő kórushoz. Hangjuk egyre magasabbra szállt, bejárta a kietlen erdő
minden ágát, zugát és rejtekét. Az üstben fortyogó főzet színe karmazsin
vörösbe fordult és hatalmas buborékokat eregetett magából. A torzonborz
boszorkány elégedetten biccentett.
– Remek! Remek! A puffasztó főzet
ezennel elkészült! A Boszorkányszombat Egyletnek idén esélye sincs! Mi fogjuk
megnyerni a halloweeni dekoráló versenyt!
A többi boszorkány boldogan
felvisított. Aztán sorra az üsthöz járultak és belemártották a kezükben tartott
kis dísztököket a főzetbe. Dina nem értette. Mire jó ez az egész? És mi
történik a tökökkel, amiket a főzetbe mártottak? A boszorkányok úgy tűnt, ezzel
végeztek is. Eloltották a tüzet és szépen elpakoltak maguk után. A torzonborz
boszorkány még arra is ügyelt, hogy az üst alatt megpörkölődött füvet
helyrehozza. Aztán búcsúzkodni kezdtek.
– Jó díszítést, hölgyeim! –
integetett minden seprűre felpattanó társának a torzonborz boszorka. – Aztán
rémesen csodálatos házakat lássak a boszorkány zsűri érkezéséig!
Utolsónak ő maradt. Dina egyre
nehezebben tudott leselkedni mióta eloltották a tüzet. Félt, hogy világító szem
elárulja és ő is az üstben végzi.
– Tudom ám, hogy engem figyelsz,
apró denevér!
Szegény Dina úgy megrémült, hogy
elvesztette az egyensúlyát és… oh borzalom! Pont a boszorkány kinyújtott
tenyerébe pottyant. Remegve takarta el a szemét és olyan kicsire húzta össze
magát, amennyire csak tudta. Most biztos
kitépi a szárnyamat! Denevérpörköltöt készít belőlem! – gondolta.
– Na, ne félj már tőlem! – szólalt
meg a boszorkány. Meleg ujjaival megcirógatta Dina szárnyát. – Nem foglak
bántani. Az én nevem Boszorkány Bori. Téged hogy hívnak?
Dina kikukucskált a szárnyai mögül.
Boszorkány Bori kedves mosollyal nézett rá. Így közelről a haja még kócosabbnak
tűnt.
– Nem fogsz megenni? – kérdezte a
kis denevér. – Nem fogod kitépni a szárnyam és felhasználni a főzetedben?
Bori felnevetett.
– Oh, dehogyis! Már nem használunk
denevéreket a főzetekben! Tiltja a boszorka állatvédelmi törvény.
Dina még sose hallott erről az új
törvényről, de kezdett megnyugodni. Bori legalább olyan érdeklődve
tanulmányozta, mint ő a boszorkányt.
– Hogy neked milyen érdekes szemed
van!
Dina gyorsan lesütötte világító
szemét.
– Sajnálom, tudom, hogy nagyon
zavaró. Ezért is költöztem ki a barlangunkból. A többi denevér folyton panaszkodott
és csúfolt miatta.
– Mekkora butaság! Szerintem
csodálatos a szemed.
– Úgy gondolod? – Dina szívét
kellemes melegség járta át. Még soha senki nem mondott szépet a szeméről.
– Hát, persze! Van is egy ötletem!
Lenne kedved segíteni? Holnap Halloween estéje és ilyenkor minden évben
megrendezzük a boszorkány egyletek dekoráló versenyét. Már zsinórban ötödik éve
a Boszorkányszombat nyer, ami tűrhetetlen! De idén remek tervem van. Te pedig
még csodálatosabbá tehetnéd. Mit gondolsz?
Dina elgondolkozott. Bori ajánlata
nagyon izgalmasan hangzott, de mi van, ha állatvédelmi törvény ide vagy oda
mégis az üstben végzi? De a boszorkány nevető, jóságos szemébe nézve Dina kis
szívében fellángolt a bizalom.
– Nyerjük meg azt a versenyt!
Boszorkány Bori háza a közeli város
szélén állt. Csodálatos fekete deszka falai és ívelt hatalmas ablakai voltak.
Látszott, hogy Bori eddig sem tétlenkedett. A házat beborították a tökfejes
girlandok, a bejárati ajtón egy hatalmas koszorú függött a közepén egy vigyorgó
töklámpással. Bori fogta a saját kis dísztökét, amit korábban ő is belemártott
a fortyogó üstbe és elhelyezte a kert kellős közepén.
– Így ni! Itt jó helye lesz!
– De mit csináltál vele? –
kíváncsiskodott Dina. Bori felnevetett.
– Az legyen meglepetés! Holnap
Halloween éjjelén meg fogod látni!
Azzal bevonultak a házba. Bori
kényelmes kis vackot készített Dinának a lépcső aljában, ahová a kis denevér
boldogan lógackodott fel. Alig helyezkedett el új kuckójában már el is nyomta
az álom. Alig várta, hogy mit hoz majd a holnap.
Dina végig aludta az egész napot,
hisz a denevéreknél már csak így szokás. Amint lement a nap október 31.-én, az
ő kis szeme is felpattant. Izgatottan repült az ablakhoz, hogy meglássa mi
történt a tökkel. Bori már kint szorgoskodott. Az ajtót nyitva hagyta, így Dina
csatlakozott hozzá odakint. Világító szeme ámulva kerekedett ki. Az aprócska
töknek nyoma sem volt. Helyére egy igazi óriástök került, Dina soha életében
nem látott hasonlót. De már mindent értett. Erre kellett a boszorkányoknak a
puffasztó főzet! És a díszítőversenyben is milyen pompásan fog mutatni minden
boszorkány kertjében egy-egy ilyen hatalmas töklámpás! Bori már órák óta
szorgoskodhatott. Kivájta a tök belsejét és félelmetes, vigyorgó tök arcot
faragott neki. Épp akkor fejezte be a művét, amikor Dina csatlakozott hozzá.
– Nos? Hogy tetszik?
– Rettentő félelmetes! – dicsérte
meg Dina. – Jó nagy gyertya fog kelleni a belsejébe, hogy megvilágítsa.
Bori felkuncogott.
– Pont erre gondoltam én is. De van
egy még jobb ötletem! Mit szólnál, ha te lennél a töklápás fénye?
Dina döbbenten pislogott.
– Én? De hát...
– Annyira szép aranyszínű a szemed,
sokkal ijesztőbb lennél, mint egy unalmas gyertyafény, ráadásul ahogy pislogsz
még kísértetiesebbé tenné a lámpást.
– De az én szeme mindenkit csak
zavar.
– Higgy nekem! Az emberek a
csodájára fognak járni!
Dina nehezen állt rá a dologra. Hisz
egész életében csak a bántást kapta a világító szeme miatt. Most miért lenne
másként? De Bori befogadta és eddig csak kedvességet kapott tőle. Az a
legkevesebb, hogy ezt meghálálja. Így aztán rábólintott.
Dinának még sose volt ilyen
varázslatos éjszakája. A tökben kellemes meleg volt, az illata pedig egészen
páratlan. Először csak egy-két gyerkőc állt meg Bori háza előtt, majd sorra
jöttek a boszorkány egylet tagjai. Ahogy teltek az órák egyre többen és többen
járultak a házhoz, mintha csak szájról szájra járt volna, hogy ennél a háznál
nem csak egy különleges óriástököt pillanthatnak meg, de a világítása egyenesen
fantasztikus.
– Anya, nézd milyen félelmetes! –
kiáltották a gyerekek izgatottan mutogatva az óriástökre.
– Ilyen csodás halloweeni fényt még
sosem láttam – bólogatott az egyik zsűritag, akik éjfél körül érkeztek meg Bori
házához. Dina hallgatta a dicséreteket és a sok kedves szót. A melle csak úgy
dagadt a büszkeségtől. Hát mégsem szégyellnivaló az adottsága! Örömöt is tud
vele okozni! És mennyi embernek! Ennél nagyobb boldogság nincs is az életben.
Másnap Bori magasra emelte a
trófeát. Első hely a halloweeni díszítőversenyen! Fő helyett kapott a
kandallópárkányon, így Dina minden hajnalban ezt látta utoljára mielőtt álomra
hajtotta a fejét új otthonában.
A kulisszák mögött:
A történet a Meseszőttes Csapat halloweeni játékában készült. A Meseszőttes Csapat meseírók baráti köre, akik időről időre történetekkel lepik meg egymást és az olvasókat. Mert nem csak írni, mesét kapni, olvasni is ugyanúgy szeretünk
ez volt Attila három kívánsága, ami alapján a mesét írtam:
Óriástök
Denevér
Boszorkányszombat
Itt találtok egy mókás videót arról, hogy hogy is megy ez a játék, kik is vagyunk:
https://www.youtube.com/watch?v=Tt5cuMFI1fA
Egy másik Meseszőttes tag, Palásthy Ági néhány halloweeni játékkal készült nektek:
A holnapi mesét Bodor Attilánál találjátok:
https://www.facebook.com/candysneezing
