Amióta az eszemet tudom, azóta találok
ki történeteket és vetem őket papírra. Életem legnagyobb álma volt, hogy egy
napon a saját könyvem mosolyogjon vissza rám a könyvesboltok polcairól. Néhány
éve ez az álom azonban egy kicsit megváltozott. Na, nem veszett el, ne higgye
azt senki, de kibővült. Új álmom az volt, hogy egy napon saját sorozatom tűnjön
fel előttem a tévé képernyőjéről. Ettől sajnos még nagyon messze vagyok, de
szerencsére találtam egy másik módot, hogy ugyan nem a tévéképernyőről, de a
számítógép monitorjáról nézzenek vissza rám saját sorozatom forgatókönyvének
oldalai. Ma már úgy ismerem, kitalált szereplőimet mintha csak a saját
gyerekeim lennének, történeteik sok vidám percet szereztek nekem és remélem,
ezt másokkal is sikerül megosztanom. Más célom nincs is, csak hogy örömet
okozzak neked, aki ezeket a sorokat olvasod.
De térjünk át a sorozatra. Online
sorozat? Ilyenek voltunk? Mi is ez?
Ha körbe szeretném írni az Ilyenek
voltunk -at az amerikai sit-come sorozatok közé sorolnám be, mint az örök
klasszikus Jóbarátok, Így jártam anyátokkal vagy az Agymenők. Remélem sikerült
a fentebb említett sorozatok hangulatát felidéznem, hisz ahogy ezeknek is nekem
is a célom a szórakoztatás volt.
De mi is a tervem? Mert az biztos mindenkinek
nyilvánvaló, hogy nem fogok nekiállni leforgatni a saját sorozatomat,
bármilyen klassz is lenne. Azonban arra sem szeretnék várni, amíg valami csoda
folytán egy rendező vagy producer rám talál, és megvalósítja az álmomat. Soha
nem szerettem várakozni.
Aztán eszembe jutott a következő: mi
lenne, ha én magam juttatnám el az emberekhez a művemet? Mire való az internet
csodája, ha nem arra hogy eljuss az emberekhez? Így jött a blog ötlete.
A tervem az, hogy minden héten egy új
részt teszek fel a sorozatomból, forgatókönyv formátumban. A sorozat illúzióját
erősítem azzal, hogy az új epizódot minden hét ugyanazon napján teszem fel, az
évadok is jól elkülöníthetőek lesznek. Ehhez természetesen szükség lesz az
olvasók fantáziájára is, hisz nem fogják látni a szereplőket, a helyszíneket
vagy a szereplők adott tetteit. De én igyekszem mindenhez a legtöbb segítséget
nyújtani.
Őrült vállalkozás? Eléggé. De én
szeretem a kihívásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése