Once Upon a Time fanfiction - VII. rész

VII. rész: Emma titkos terve

– Emma! – A nő kérdőn fordult vissza a sheriff iroda bejárati ajtajából. Neal aggódó arccal nézett rá. Épp most értek vissza az erdei kalandjukról.

– Igen?

– Kérlek… amit az erdőben mondtam, ne mondd el anyáéknak!

– De miért?

– Csak… nem akarom, hogy feleslegesen kiakadjanak. Chris és én, ez még úgyis a jövő zenéje.

– Jól van, ahogy akarod – egyezett bele Emma, majd beléptek az irodába. Odabent már mindenki türelmetlenül várta őket. Sőt időközben a kis társaság kibővül Zelenával és kislányával.

– Mi történt? – szegezte nekik a kérdést kertelés nélkül Regina. Így Emma tömören elmesélte az elmúlt órák eseményeit.

– Tehát ismét két Sötét Úr flangál a városban – morogta Regina. – Nagyszerű!

– Jaj, Neal! – Snow úgy bámulta fiát, mint akit megbabonáztak. – Milyen helyes fiú lett belőled! – mondta minden anyai imádattal a hangjában. Neal idegesen túrt bele a hajába.

– Öhm… igen, kösz anya.

– Ez nagyon furcsa helyzet – ismerte be David. Ő is legalább olyan zavartnak tűnt, mint a fia.

– Csak nyugodtan! Folytassátok csak a megható nyáladzást, mivelünk pedig ne is törődjetek – szólalt meg egy gúnyos hang az egyik cellából. Emma már el is feledkezett a másik két vendégjükről.

– Szóval, Roland és Daniel – nézett végig a két fiún. – Kiengedünk titeket, de meg kell ígérnetek, hogy nincs további hazudozás.

– Jó megígérjük – mondta Roland.

– Aha, persze – morogta Daniel. David nem volt oda az ötletért, hogy a két fiúnak ekkora bizalmat szavazzanak, de végül szó nélkül kiengedte őket és a karpereceiket is leszedték. Regina zavartan nézett végig Rolandon. Nagyon hasonlított az apjára, de a tekintete ugyanolyan volt, mint Marianné és emiatt nagyon kényelmetlenül érezte magát.

– Szóval… – szólalt meg idegesen. – Szeretnéd, ha idehívnám apádat? Biztos örülne neked…

– Kösz anyu, de nem szükséges, ne zavarjuk össze szegényt.

– Anyu? – Regina azt hitte nem kap levegőt. Zelena gúnyosan felnevetett, a többiek viszont ugyanúgy meglepődtek, mint Regina.

– Igen, izé… – Roland ellenben olyan vörös lett, mint egy pipacs. – A jövőben megengeded, hogy így szólítsalak. De ha zavar, akkor maradjunk a Reginánál.

– Nem zavar – mosolyodott el Regina. – Szólíts csak úgy, ahogy szoktál.

– Ennél több anyaság neked úgysem jut – nevetett fel gúnyosan Zelena.

– Anya, ez nem volt szép tőled – jegyzete meg Daniel. Az előbbi döbbent csend semmi volt ehhez képest. Zelena úgy festett, mint aki kísértetett látott. Daniel nagyot sóhajtva fordult Nealhez.

– Ezek szerint az én kilétemet még nem boncolgattátok – állapította meg.

– Te… az én fiam vagy? – lépett közelebb kikerekedett szemmel Zelena. Daniel bólintott. – És az apád…

– Hádész – felelte Daniel. Zelena még sosem hatódott meg ennyire.

– Ez hihetetlen, még egy zöldborsócskám fog születni… – szipogta.

– Jaj, anya ne szólíts így! Már a suliban is olyan gáz volt!

– Jó, ne haragudj, drágám! – mondta Zelena, majd fensőbbséges arckifejezéssel Regina felé fordult, hogy a képébe vágja az új hírt, ám Regina leplezetlen dühvel meredt rá, a tekintete szikrákat szórt. – Neked meg mi bajod? – kérdezte Zelena.

– Te… – sziszegte Regina. – Te a halott szerelmemről nevezted el a fiadat!!!

– Oh, nem… az nagyon kegyetlen és gonosz dolog lett volna – felelte Zelena, majd gonoszul elmosolyodott. – Ami nagyon is rám vallana! – nevetett fel.

– Jaj, ősök… – sóhajtott fel Daniel, majd körbenézett. – Roland meg hová tűnt?

 

Roland szomorúan fújta ki a levegőt. Muszáj volt kijönnie a levegőre egy kicsit. Már zsongott a feje a benti zűrzavartól. Tudta, hogy ostobaság, de annyira fájt neki, ahogy Regina ránézett. Tudta, hogy a múlt azon szakaszánál járnak, ahol ő és Regina nem kerültek még közel egymáshoz, de akkor is fájt Regina tartózkodó, már-már megbántott tekintete. Biztos volt benne, hogy az édesanyja vonásait keresi rajta.

– Szervusz, Roland! – A fiú rémülten rezzent össze és fordult a hang irányába. Chris ott állt tőle alig néhány lépésre.

– Szia, Chris – hátrált pár lépést Roland. – Hallom új terveid vannak.

– Látom, nagyon jól tájékozott vagy, mint mindig – mosolyodott el Chris.

– Gondolom, nem véletlenül jelentél itt meg.

– Tényleg nem – bólintott Chris. – Szeretném, ha tudnád, hogy annak ellenére, ami köztem és Neal között történt, még mindig a barátomnak tartalak. Nem akarom, hogy ellenségek legyünk. – Chris hangja őszintén csengett, de Roland mégis gyanakodva vonta össze a szemöldökét.

– Mit akarsz tőlem? – Chris elmosolyodott.

– Tudod mi a közös bennünk, Roland? Az, hogy mindkettőnknek jó oka van arra, hogy meg akarja változtatni a múltat.

– A múltat nem lehet megváltoztatni! – rázta meg hevesen a fejét Roland.

– De igen meglehet! – Chris vérvörös tekintete őrült fényben csillant fel. – Roland, segíts nekem! Csak annyi a dolgunk, hogy eltávolítsuk Nealt!

– Eltávolítani, vagyis megölni! Chris, te nem ilyen ember vagy!

– A dolgok változnak. Ezt neked kéne a legjobban tudni. Én vissza akarom kapni az életemet, amit Neal elvett tőlem. És te… – nézett sokatmondóan Rolandra Chris. – Te nem akarod visszakapni a feleségedet? Nem akarod, hogy a lányod ismerhesse az édesanyját és ne úgy keljen felnőnie, ahogy neked?

– Nekem van anyám! – csattant fel dühösen Roland.

– Ja, persze – horkant fel megvetően Chris. – Regina? Aki rád se bír nézni, mert folyton a halott vetélytársára emlékezteted? Nem ezért nem nősültél meg újra? Hogy a te lányod ne érezze ugyanezt?

– Te semmit sem tudsz rólam, Chris! A családomat pedig ne keverd bele!

– Ahogy akarod – vonta vállat Chris. – Az ajánlatom mindenesetre áll. Ha úgy döntenél, mégis vissza akarod kapni Alexandrát, csak szólj. – Ezzel Chris eltűnt. Roland érezte, hogy a mardosó fájdalom a szívében ismét fellángol, mint mindig, mikor Alexandra eszébe jutott.

 

A sheriff irodában még akkor is forrtak az indulatok, mikor Roland visszatért. Neal aggódva tanulmányozta barátja arcát.

– Hé, minden rendben? – kérdezte.

– Persze, miért?

– Mert úgy festesz, mint aki kísértetet látott.

– Nem… nem történt semmi. Csak kiszellőztettem a fejem. – Neal bólintott, majd visszafordult Emmáékhoz. Emma fáradtan masszírozta meg a halántékát. Nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz dolga lesz. Sem azt, hogy ez a három fiú így felkavarja majd az állóvizet.

– Jól van, Neal. Most meséljetek el mindent, amit tudnunk kell. Miért akarja Gold fia ilyen elszántan megváltoztatni a múltat? – Neal, Roland és Daniel összenézett. Emmának nem tetszett ez a pillantás. Mintha a három fiú már előre megbeszélt volna valamit. És félelme beigazolódott.

– Ne haragudj, Emma – fordult felé Neal őszinte sajnálattal a hangjában. – De nem lehet. – Aztán Roland varázsolt és egy másodperc múlva a három fiúnak már hűlt helye sem volt. Az irodára döbbent csönd telepedett. Majd Regina dühösen elkáromkodta magát.

– Gratulálok, Swan! Megint átvertek! A saját gyerekeink!

– Bizony, mit tesz a jó nevelés – kuncogott fel Zelena.

– Valami komoly dologról lehet szó – vélte Snow, aki ösztönösen védeni akarta fiát.

– Hát igen – bólintott Emma bujkáló mosollyal – Azt hiszem, kénytelenek vagyunk áttérni a B tervre.

– Miről beszélsz? – kérdezte értetlenül David, mire Emma kihúzta az irodában álló íróasztal fiókját, majd lassan előhúzta a már jól ismert álomfogót. Az kékes fényben ragyogott jelezve, hogy valaki emlékeit tartja fogva. Regina szeme kikerekedett a döbbenettől.

– Ez meg mi? – kérdezte.

– A válaszok a kérdéseinkre. Készen álltok, hogy meg tudjuk, mi történik velünk a jövőben?

Folytatása következik...