Csillagszóró 2019 – Az első könyvbemutatóm

Eltelt 2019 adventje és karácsonya is, én pedig átéltem életem első könyvbemutatóját. December 10-én jelent meg ugyanis első mesekönyvem: Pöttöm Pötty és az Ízek Birodalma. Na jó, nem teljesen ez volt ez első könyvbemutatóm, hisz tavaly már részt vettem a Meghitt pillanatok könyvbemutatóján. De ott 20 másik íróval ültem ki a pódiumra és a novellámra kb. 5 perc jutott a beszélgetés idejéből.

Most viszont negyed magammal, kiegészülve Róbert Kati íróval, szerkesztővel ültünk kint az emelvényen, engem pedig a saját mesekönyvemről faggatott Kati.

De kezdjük az elején!

Ekkor volt először a kezemben Pöttöm Pötty

A Csillagszóró esemény valójában már december 19-én, délután elkezdődött, amikor a Csillagvarázs előkarácsonyon vettem részt. A Nyugati téri Alexandra második emeletén tartottuk a gyerekeknek szóló kis programot, amin a résztvevők minden író asztalánál izgalmas feladatokat teljesíthettek. Ha sikerült a feladat, az utolsó asztalnál ülő Varga Beánál ajándékot is lehetett nyerni. Én maradtam a biztosnál, vagyis a táplálkozás témánál és Pöttöm Pöttyös kirakóval készültem a gyerekeknek.

Az esemény kapcsán alkalmam nyílt megismerkedni több író társamat, akikkel azelőtt nem találkoztam, többek között Deme Lászlóval, akivel egy asztalon osztoztunk.

 

Én, a "diplomás író"

A következő programom a hétvégén az Aranymosás Irodalmi Klub volt, szombat este. Amikor elindultam a találkozóra arra készültem, hogy csak ülök és hallgatom a sok okosságot magam körül, találkozom rég nem látott ismerősökkel, csacsogunk egyet és ennyi. Persze tudtam, hogy az Író iskola, aminek én is tagja vagyok, készül egy meglepetéssel: mindenki kap egy-egy oklevelet az elvégzett kurzusok után. Még ekkor sem gyanakodtam. Gondoltam, Varga Bea vagy Róbert Kati egy csinos borítékban mindenkinek odaadja az oklevelét és kész is vagyunk. Ehhez képest nagy meglepetés ért. A megjelentek között ugyanis ketten voltunk – én és Nagy Roxána, akinek a neve ismerős lehet a kiadó novellásköteteiből –, akik az összes alap kurzust elvégeztük, ezért minket külön szeretnének megajándékozni egy Kreatív Írás Diplomával. A következő pillanatban már ott álltam mindenki előtt, fotózkodtam és Bea megdicsért, amiért sikeresen túléltem a megpróbáltatásokat, amiket a nyakamba zúdítottak a kurzusok alatt. Természetesen pirultam, mint a tejbetök vagy paradicsom, esetleg görögdinnye. Ennyit arról, hogy csendben ülök a sarokban. De természetesen nagyon örültem az elismerésnek, a diplomámat pedig az ünnepek után bekereteztetem és kiteszem a falra.

Végül elérkezett a vasárnap, a nagy nap. Már délelőtt megérkeztem az Alexandra Pódiumra, és meghallgattam az első könyvbemutatót, amelyen Palásthy Ágnes, Hatvani Csaba és Baley Endre beszéltek legújabb könyveikről és azt a témát boncolgatták, hogy mitől jó egy gyerekkönyv.

Pillanatképek a beszélgetésről

Aztán jöttünk mi. Kántor Katával, akit elkísért Nózi vagyis József is, Ecsédi Orsolyával és Lovranits Júliával az ismeretterjesztés a gyerekkönyvekben témát boncolgattuk, hisz mindegyikünk könyvében szóba kerül ilyen-olyan formában ez a téma. Nem szeretnék elfogult lenni, de szerintem nagyon jó kis beszélgetés kerekedett. Állítólag nem látszott, hogy izgulok. Szerintem nagyon, de hajlamos vagyok hinni a többségnek.

Dedikálás közben

A beszélgetés után a földszinten dedikáltunk, amire én csak késve jutottam le, ugyanis váratlanul minden ismerősöm felbukkant már a Pódiumon, hogy dedikáljak nekik. Ami külön jól esett, hogy a kolléganőim is eljöttek és gratuláltak, valamint végre személyesen is találkozhattam a könyv illusztrátorával, Imelda Greennel. Elmondani sem tudom mennyire hálás vagyok neki, hogy úgy alkotta meg Pöttyöt és társait és olyan világot vetett papírra, amit csak szeretni lehet. Őszintén remélem, hogy még sok könyvön dolgozhatunk együtt.

Visszatérve a nap eseményeihez. A dedikálás után Kántor Katával siettünk vissza a Pódiumra, ugyanis rögtön utánunk kezdődött a Kalandra fel! könyvbemutatója. Ebben a kisiskolásoknak szánt olvasókönyvben két mesém is szerepel, így a bemutató után ismét jött egy dedikálási kör. Több íróval sikerült szót váltanom, és mindenki nagyon szimpatikus benyomást tett rám, drukkolok nekik, hogy hamarosan önálló mesekönyvvel tűnjenek fel a köztudatban.

Kalandra fel! csapat

Ezután hulla fáradtan indultam haza, de a nap még nem ért véget. Várt ugyanis rám egy nagypapa – mármint az én nagypapám – aki pont ezen a napon ünnepelte a 90. születésnapját. Ezt pedig meg kellett ünnepelni. De azt hiszem, a Papát nem zavarta, hogy osztozkodnia kellett velem és a könyvbemutatóval.

Izgalmas hétvégén vagyunk túl, kicsit úgy érzem, mintha valami véget ért volna. De talán mégsem. Jön az új év, egy új Pöttöm Pötty történet és a megjelent könyv kalandjai sem értek véget, hisz alig várom, hogy érkezzenek a vélemények és az értékelések.

Találkozzunk jövőre!