Kristoff
Krisz idegesen dobolt a lábával. Már több
mint egy óra eltelt és Vilma még nem jött utána bocsánatot kérni! Krisz nem
tudta eldönteni, hogy ez a tény dühítse, vagy inkább megrémítse? Azelőtt, ha
vitájuk volt Vilma mindig úgy jött utána, mint egy kiskutya. Addig kedveskedett
és hízelgett neki, ameddig ki nem engesztelte. A férfi biztos volt benne, hogy
ezúttal is, így lesz még úgy is, hogy tudta kicsit elvetette a sulykot. Nem kellett
volna így kikelnie magából, ahogy engedély vagy köszönés nélkül elmennie sem,
de Vilma annyira feldühítette! Vajon miért viselkedik így? Ez a mai nap eddig
semmi jót sem hozott neki. Először a Robinnal való találkozás most meg ez… Évek
óta először úgy érezte, kicsúszott a kezéből az irányítás. És ezt gyűlölte!
– Daniel! – kiáltotta el magát idegesen.
Szolgája egy percen belül meg is jelent Krisz lakosztályának ajtajában. Daniel
lassan két éve állt Krisz szolgálatában. Azelőtt Joseph szolgálója volt, de Krisz
enyhe meggyőzésére sikerült átédesgetnie. Mint utóbb kiderült ez nem csak azért
volt jó döntés, mert így ismét megalázhatta Josephet, hanem Daniellel egy
hűséges és talpraesett szolgálót is nyert magának. Hamar megtalálták a közös
hangot, a húsz éves fiúval. Daniel sosem ellenkezett és egy bizonyos összegért
cserébe kész volt Krisz bármilyen mesterkedésében részt venni. Igazi szürke kis
egér volt (ez is hozzájárult Krisz jóindulatához, hisz nem kellett félnie, hogy
Vilma esetleg szemet vet rá) seszínű hajával és sápadt bőrével így tökéletes
volt kémkedésre is.
– Igen, uram? – hajolt meg a fiatal szolgáló.
– Ne vágj már ilyen ostoba képet! Mit láttál?
– A Matriarka nem hagyta el a szobáját –
felelte szemrebbenés nélkül Daniel. Megszokta már ura sértegetéseit. – Csak
Szilviát láttam elmenni.
– Remek! – morogta Krisz. El tudta képzelni,
az a nő miket hordhatott össze róla. – És láttad merre ment?
– Ha jól sejtem Josephez indult.
– Josephez? – vonta össze a szemöldökét
Krisz. Vajon mit akar Szilvia vagy inkább Vilma Josephtől? Krisz kizártnak
tartotta, hogy neki akarná kiönteni a lelkét vagy talán…
– Menj vissza és tartsd nyitva a szemed. Ha
mozgást látsz, akkor jelentsd!
– Igen, uram! – Majd Daniel magára hagyta
Kriszt, aki feszültsége enyhítésére gyorsan húzott egyet az asztalon heverő
boros kupából. Már csak az hiányozna, hogy Joe valahogy kijátssza ellene
Vilmát, bár… vigyorodott el gonoszul Krisz, annak a naiv idiótának nincs annyi
sütnivalója...
Vilma
Vilmának még akkor is rossz kedve volt, mikor
nyílt a szobájának ajtaja és Joe belépett. És ezen az sem segített, hogy már jó
pár pohár bor legurult a torkán. Viszont még így is rögtön feltűnt neki, hogy
első férje tekintete élénken csillog, arcán boldog mosoly ül, amint Vilma
intésére leült mellé a pamlagra.
– Kedvesem, úgy örülök, hogy hívattál –
mondta Joe szemét lesütve, akár egy fiatal iskolásfiú. – Olyan régen voltunk
már kettesben… – De Joe már nem tudta befejezni. Vilma már kevés alkohol
hatására is nagyon türelmetlenné tudott válni, most pedig a Kristoff iránti
harag is munkált benne. Mielőtt Joe befejezhette volna a mondatot, Vilma
átölelte a nyakát és hevesen megcsókolta. Nem akart gondolkozni, nem akart se
Kristoffra, se Dávidra gondolni. Csak szerelmeskedni akart valakivel, aki
kéznél van. Nem érdekelte az sem, hogy Joe mit érez. A legkevésbé ez érdekelte.
Dávid
Másnap Dávid nem kevésbé morcosan ébredt. A
háta ugyan már nem hasogatott, de még eléggé fájt és érzékeny volt különösen,
mikor Robin segítségével belebújt az ingjébe.
– Holnapra már jobb lesz – bíztatta Robin. –
Találtam neked munkát is mára. Csak annyi a dolgod, hogy állj és befogd a
szádat.
– Az menni fog – morogta Dávid. – Mi ez a
munka pontosan?
– Viktória hercegnő délelőtt lovagló órán
vesz részt. Mindig van ott egy-két szolga, aki gondoskodik róla, hogy a
hercegnőnek legyen étele és itala. Ma te leszel az egyikük.
– Remek, remélem a hercegnő jól neveltebb,
mint az a két kis taknyos tegnap. – Robin ehhez már inkább nem fűzött hozzá
semmit, csak fáradtan felsóhajtott.
– A lényeg, hogy viselkedj, és ne keverj több
bajt. Világos?
– Igen! – mondta Dávid elhúzott szájjal.
Kivételesen komolyan is gondolta, elég volt a hátába nyilalló fájdalomra
gondolnia, az elég ösztönzés volt számára.
– És még valami! A lovagló órákat néha a
Matriarka első férje is megnézi, még ritkábban maga a Matriarka. Ha így lesz,
légy szíves ne hozz ránk szégyent.
– Jó-jó! Felfogtam! Jó leszek, ígérem! – Bár
a gondolatra, hogy esetleg ma találkozik a Matriarkával kirázta a hideg, Dávid
komolyan gondolta az elmondottakat. Csak élje túl ezt a mai napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése