Once Upon a Time fanfiction - X. fejezet

X. fejezet: Mindennek a vége

– Mégis hogy történhetett ez meg? – David tombolt a dühtől. Már felrúgta a sheriff iroda összes bútorát, sőt még a cella vasrácsát is megtisztelte a lába nyomával. Snow ezzel szemben csak ült egy széken és igyekezett visszatartani a könnyeit. Emma bátorítóan megsimogatta anyja vállát.

– Megtaláljuk, anya. Ígérem!

– De mégis hova vihette? Te! – mutatott Regina ellentmondást nem tűrően Danielre. – Neked tudnod kell.

– Gőzöm sincs – vont vállat a vörös hajú fiú. – Ha tudnám, már utánuk mentem volna.

– Te ismered őket, Gold fia biztos olyan helyen rejtőzködik, ami fontos a számára – mondta Emma. Daniel azonban ugyanolyan tanácstalannak tűnt, mint ők. Ez egyáltalán nem dobta fel Emmát. Pedig még a fiú emlékeit is szó nélkül visszaadta, hogy azok segítsenek a megoldás keresésében. Ám mindhiába. Hova vihették Nealt?

– Mire várunk még? – morogta Roland, kínosan ügyelve, hogy ne nézzen a babahordóban szunyókáló kisfiúra. Bár elhatározása cseppet sem lankadt, hogy visszaszerzi Alexandrát, de a lelkiismerete kezdett háborogni. Chris arcáról se tudott semmit leolvasni.

– Igazából semmire – felelte végül a fiú. – Csak… szeretném egyedül csinálni. – Roland bólintott.

– Itt maradok és ügyelek, hogy senki ne zavarjon meg. – Chris egyetértően biccentett, majd szó nélkül felkapta a babahordót és lassan elindult a tengerpart sziklásabb vége felé. Roland figyelte távolodó alakját, miközben a lelke jobbik része, már úgy üvöltött, akár egy ketrecbezárt vadállat. A fiú azonban makacsul összeszorította a száját. Vissza akarja kapni Alexet. Azt akarja, hogy a lánya az anyja mellett nőjön fel és ezért kész bármit megtenni. De a kis hang a fejében szüntelenül kérdezgette: És Alex is ezt akarná?

– Soha nem találunk rájuk – morogta Regina Emma sárga bogárhátújában ülve. Már majd félórája járták az utcákat, hátha a nyomára akadnak a két fiúnak. – Mégis mit hiszel, hogy az egyik utcasarkon csöveznek?

– Nem, de inkább járom az utcákat, mint hogy egy helyben üljek és ölbe tett kézzel várakozzak – felelte Emma. – Amúgy mi a baj? Nem szoktál ennyire csipkelődős lenni… ilyen korán.

– Az jár a fejemben, amit Daniel emlékeiben láttunk – felelte némi morcos szünet után Regina. – Ugye tudod, ha sikerrel járunk és megmentjük Nealt, akkor alig húsz év múlva mind meghalunk?

– Igen, tudom. De nem változtathatunk a múlton illetve… a jövőn. Húsz év pedig még rengeteg idő.

– Nyugtalanító, hogy te ilyen egyszerűen beletörődtél. Hihetetlen, hogy az az átkozott jós lesz a vesztem!

– Tanulság, hogy soha senkit ne zárj be évekre egy ronda maszkba. Amúgy mit tett ellened az a szerencsétlen?

– Mármint a Gonosz Királynő ellen? Hazudott nekem.

– Ennyi? Mégis miben?

– Azt mondta… hogy rátalálok az igaz szerelmemre és… hogy két csodás fiú anyja leszek.

– Oh… és ez miért…

– Ne légy ilyen értetlen, Swan! – csattant fel dühösen Regina. – Tudod jól, hogy nekem nem születhet gyermekem! Tettem róla… bár már nagyon bánom.

– És Henry? – nézett a nőre sokatmondóan Emma. – Van egy fiad, Henry. Nem számít, hogy én szültem, ő ugyanúgy az anyjának tart téged, mint engem. – Regina nem felelt. Így Emma folytatta: – És ott van Robin is. Az igaz szerelmed, végül rátaláltál.

– Mit akarsz ezzel mondani?

– Azt, hogy a jós talán mégsem hazudott. Talán tényleg ez a jövő vár rád. Egy szerető férfi és két fiú.

– Roland anyának nevezett – bökte ki Regina.

– Talán hamarosan megváltozik a kapcsolatotok. Persze csak ha rájuk találunk… – Regina bólintott, de az iménti beszélgetés még sokáig ott motoszkált a fejében.

– Hé, az ott nem Neal? – kiáltott fel hirtelen Emma. Regina kizökkenve a gondolataiból a mutatott irányba fordult és valóban! Neal ott ült a kocsma előtt a földön és borús tekintettel döntötte le egyik felest a másik után. Emma gyorsan lefékezte a kocsit és kipattant.

– Neal! Mit művelsz?

– Nem mindegy? – felelte Neal enyhén ittas hangon. – Úgyis hamarosan meghalok.

– Micsoda változatosság látni a Charming család egy tagját az önsajnálatba fulladni – jegyezte meg epésen Regina. Emma azonban leintette.

– Neal, Roland elrabolt téged, mármint a baba éned. Meg kell találnunk! – Neal érdektelenül vállat vont.

– Jobb is, ha meghalok.

– Hogy mondhatsz ilyet?

– Minden az én hibám! – Neal igyekezett, de nem tudta megakadályozni, hogy egy árulkodó könnycsepp kicsorduljon. – Rolandnak és Chrisnek is igaza volt! Ha én nem hívom oda, Alexnek eszébe sem jutott volna, hogy a bányához menjen! Ha már a kezdetektől fogva őszinte vagyok veletek, akkor Chris sem gyűlölt volna meg! Ő nagyszerű ember és jobbat érdemel nálam! Szánalmas alak vagyok!

– Tényleg az vagy – felelte keményen Regina. – Hisz itt ülsz és sajnáltatod magad ahelyett, hogy ezt elmondanád Rolandnak és Chrisnek is. Ha tényleg a barátaid, akkor meg fognak bocsátani.

– Nem, már túlkéső – rázta meg a fejét Neal.

– A bocsánatkéréshez sosem lehet túl késő! – szorította meg öccse karját Emma. – Tudod, hol lehet Christopher? – Neal egy percig nem felelt, igazából miután Daniel és Roland is faképnél hagyta, szinte azonnal beugrott neki a megoldás. Hisz jobban ismerte Christ bárkinél.

– A tengerparton. Ahol minden elkezdődött.

Chris a hullámok nyaldosta fövenyen állt szemben a babahordóban alvó Neallel. Régen annyira szerette a tengerpartot. Kisgyerekként gyakran lejártak ide a szüleivel, Neallel is itt volt az első találkájuk. Neal itt mondta neki először, hogy szereti. De ma már csak a fájdalmat és a kínt idézi fel ez a hely. Milyen jó lesz mindettől megszabadulnia. Egy új életet akar. Már csak ez az átkozott gyerek áll az útjában. Itt az ideje elvégezni a feladatát. Ezután Chris összpontosított és a halálos energiagömb már meg is jelent a tenyerében. Már csak el kell dobnia…

– Chris, várj! – Neal és Emma ebben a pillanatban jelentek meg a parton. Emma a fiú felé lépett. – Christopher, mielőtt bármit is teszel… Neal szeretne mondani neked valamit.

– Nem érdekel a könyörgése – vetette oda Chris.

– Nem könyörögni akarok – felelte Neal, majd nagy levegőt vett. – Én bocsánatot akarok kérni. Mindenben igazad volt. Te gondolkodás nélkül felvállaltál a szüleid előtt, mindent megtettél kettőnkért, én pedig semmivel sem viszonoztak. Chris, ha újra csinálhatnám, esküszöm, minden más lenne. Nem titkolóznék se Emma se a szüleim előtt. Te lennél nekem a legfontosabb, nem pedig az ostoba látszat. – Chris megvetően felhorkantott.

– Hazugság! Csak azért mondod ezeket, hogy mentsd az életedet!

– Minden szót komolyan gondoltam! Ha hazamennénk, mindent elmondanék anyának, gondolkodás nélkül. – Chris gonoszul elvigyorodott.

– Hát lássuk! – majd csettintett. Abban a pillanatban egy sötét felhőben előtűnt Snow és Charming. Zavarodottan néztek körbe, hogy mégis hogyan kerültek a sheriff irodából a tengerpartra.

– Gyerünk, Neal! – nézett a fiúra gúnyosan Chris. – Itt az alkalom, mondd el nekik az igazat!

Kicsivel arrébb Regina is megjelent a tengerpart homokjában. Azonnal kiszúrta az egyik sziklán ücsörgő Rolandot. Regina gondolkodás nélkül a fiúhoz lépett.

– Csatlakozhatok? – kérdezte, majd leült Roland mellé. A fiú fel sem nézett.

– Nem segítesz megmenteni Nealt? – kérdezte végül.

– Vannak ott elegen – vont válla Regina. – És te miért nem vagy ott?

– Megígértem Chrisnek, hogy távol tartom őket, de… nem megy.

– Azért mert tudod, hogy nem lenne helyes.

– Vissza akarom kapni Alexet… mindennél jobban. Csak… aztán belegondoltam, hogy ha visszatérne és megtudná, hogy így hoztam vissza az életbe… soha nem bocsátana meg nekem.

– Jobb ember vagy, mint én – mosolyodott el keserédesen Regina. – Évekig küzdöttem, hogy visszahozzam Danielt aztán azért, hogy megbosszuljam a halálát, de soha nem jutott eszembe, hogy mit szólna ahhoz a nőhöz, akivé váltam. Biztos megundorodott volna tőlem. – Roland nem felelt. Egy könnycsepp lassan legördült az arcán.

– Annyira hiányzik Alex! – tőrt ki belőle majd felzokogott. Regina gondolkodás nélkül átölelte és magához vonta.

– Tudom, de idővel majd jobb lesz csak… engedd el! Ne hordozd magaddal, ahogy én tettem. Ideje továbblépni.

Neal csak állt és képtelen volt akár egyetlen szót is kinyögni. Chris megvetően felhorkantott.

– Tudtam! Egy szánalmas, gyáva féreg vagy, Neal!

– Neal! – Emma bátorítóan megszorította öccse vállát. Úgy tűnik az érzelmeik nehéz kifejezése családi vonás. – Mondd el anyáéknak!

– Mit mondjon el? Neal? – nézett felnőtt fiára kérdőn Snow. – Bármilyen szörnyűség, biztos lehet rajta segíteni!

– Nem szörnyűség! – Neal végre megtalálta a hangját és a szülei felé fordult. – Anya, apa szerelmes vagyok Christopher Goldba! Már évek óta együtt vagyunk, sajnálom, hogy nem mondtam el nektek de… féltem. Most már tudom, hogy nagy hiba volt. Nekem ő mindennél fontosabb! Azt hittem, hogy nem fogjátok megérteni. – Neal szavait csend fogadta. Aztán Snow lassan közelebb lépett.

– Ő az igazi? – kérdezte egyszerűen. Neal lassan elmosolyodott és Chris felé fordult.

– Igen, ő az igazi. Mellette akarok lenni életem végéig, persze csak ha ő is akarja. – Chris halkan felszipogott. Neal lassan mellé lépett és megfogta a kezét. – Szeretlek, Chris. Az akarok lenni, akit megérdemelsz. Őszintén, titkolózás nélkül.

– Én is szeretlek – suttogta Chris, majd hagyta, hogy Neal gyöngéden megemelje a fejét és megcsókolja. Chris Gold még soha nem érezte, hogy ennyire szeretik.

A part túl végében Rumple elmosolyodott. Örült, hogy a fia végre megtalálta a boldogságot.

Folytatása következik...

(Holnap érkezik az utolsó rész!)