A herceg I.rész 2.fejezet

I. rész

Egy sötét éjszaka

2. fejezet

Hajnali háromkor végre felsírt. A főudvarhölgy megkönnyebbülten sóhajtott föl, miközben kivette a bába kezéből a síró csecsemőt. Kisfiú volt, és a hangjából ítélve teljesen egészséges. Szegény királynő végre megnyugodhat. Már mindenki aggódott. A vajúdás már órákkal ezelőtt elkezdődött, de a kisbaba nem akart jönni. Félő volt, hogy a kicsi már megfulladt az anyja méhében. De most, hogy végre kibújt, és láthatóan nem volt semmi baja, a szobában lévő összes nő megkönnyebbült. Kivéve a királynőt, aki ájultan hevert a párnák között. Az udvarhölgy átadta a kicsit az egyik segédjének, utasította a szolgálólányt, hogy hozzon hideg vizes borogatást, ő maga pedig megmosakodott, és indult a tanácsterem felé. Értesítenie kell a királyt, hogy a gyermeke megszületett.

Alig több mint tíz perc múlva a király és tanácsosai már értesültek is a nagy hírről. A főudvarhölgy boldog mosollyal nézett királyára, de a férfi nem viszonozta a gesztust. Az arca elsötétült, és szeme különös őrült fényben csillant fel. Az udvarhölgy egy kicsit meg is rémült. De az udvarban töltött közel húsz év alatt már megtanulta leplezni az érzéseit, így nyugodt hangon fordult a királyhoz:

- Felség, ha óhajtja, megtekintheti a kis herceget. A felséges asszony biztos örülne…

- Távozhatsz- mondta a férfi ridegen.

Majd több szót nem is pazarolva a nőre, tanácsosaihoz fordult. Nincs mese, azonnal cselekednie kell. Az udvarhölgy megszeppenten hátrált ki a szobából. Nem értette. Mi járhat a király fejében, ami annyira lefoglalja, hogy még az újszülött fiát sem akarja látni? Amint becsukódott az ajtó az udvarhölgy mögött, a termen halk zúgolódás futott végig.

- Uraim, remélem, tudják, mi a teendő- szólalt meg elsőként Henrik hideg nyugalommal.

A tanácsosok mind összerezzentek. Néhányan egyetértően bólogattak, mások viszont… rémült tekintettel meredtek urukra.

- Felség, hogy… hogy érti ezt?- szólalt meg végül az egyik báró.

- Nagyon jól tudja- mordult fel a szomszédja. - Az országnak nem lehet két trónörököse.

- De hát nincs két trónörökös! Henry herceget továbbra is megilleti az elsőszülött joga. Ő lesz a következő uralkodó, ezt senki nem kérdőjelezi meg.

Néhány báró és gróf, akik ugyancsak apák voltak, egyetértően bólogattak.

- Az én jogomat sem kérdőjelezte meg senki, mégis fellázadtak ellenem- szólalt meg halkan a király. Igazából nem értette, mire jó ez az egész. Tudja, mit kell tennie, és ez a sok idióta is pontosan tudja. De nem baj. Így legalább megtudja, kik vannak ellene, és kik állnak mellette. A báró azonban nem adta fel ilyen könnyen. Lelkiismeretes ember volt, akinek már királya tervének gondolatától is bűntudata támadt.

- De Felség, az hogy önnel ez történt, még nem jelenti azt, hogy a fiával is megtörténik.

- Ebben egyetértünk, ugyanis még esélyt sem adok neki, hogy megtörténhessen, és ezzel lezártnak tekintem az ügyet.

A tanácsosok beletörődötten bólintottak. Néhányan elégedettek voltak a döntéssel, hisz ezzel biztosították hatalmukat a következő évekre, néhányan viszont nem. A lelkiismeret sajnos még nem veszett ki mindenkiből. A király csendesen intett, így a tanácsosok fölálltak, hogy elhagyják a termet. Búcsúzóul a király még halkan megjegyezte.

- Azt remélem, nem kell mondanom, uraim, hogy az, ami ebben a szobában elhangzott, államtitok. Ha bárkinek is beszélnek róla, legyen az csak a feleségük vagy a halott anyjuk, az azonnali fejvesztést jelent. Maguknak és az egész családjuknak, világos?

- Igen uram!- és ezzel a húsz férfi kilépett a szobából, egy újabb súlyos titokkal a lelkük legmélyén

Hogy III. Henrik meddig ült ott az üres szobában, azt nem tudta volna megmondani. Annyira imádkozott az Istenhez, hogy ne kelljen ezt a szörnyűséget megtennie. De nincs mit tenni. Az ország érdekében cselekednie kell.

- Ilma!

A duci szobalány már be is pördült a szobába, és mosolyogva lépett ura elé.

- Hívatott Felség?

- Keresd meg Torro kapitányt, beszélni akarok vele.

- A kapitány úr már biztos alszik.

- Nem érdekel, ha kell, rángasd ki az ágyából, de azonnal látni akarom.

- Igenis uram!- ezzel Ilma már el is tűnt.

Henrik elégedetten bólintott. Torro kapitány jó katona. Nem kérdez, és nem gondolkodik, hogy helyes-e, amit meg kell tennie vagy nem. Ő majd elintézi az ügyet, és holnap reggel már el is felejtheti. A felesége meg… neki nem is kell tudnia róla. Majd azt mondják a gyerek halva született. Majdcsak földolgozza. Erős asszony.