A matriarka - Vilma és Kristoff

Vilma

Vilma épp befejezte a reggelijét, mikor kopogtattak. Miután Vilma megadta az engedélyt a bemenetelre, Szilvia lépett be az ajtón Robin kíséretében. Vilma rögtön melegen a férfire mosolygott. Milyen rég látta Robint, az évek múlásával még jóképűbb lett, már nem az a riadt kisfiú volt, mint évekkel ezelőtt. Milyen kár, hogy akkor régen el kellett őt küldenie, pedig milyen szép vörös hajú gyermekeik születhettek volna…

– Szilvia, hagyj most magunkra! – A nő rögtön meghajolt, és el is hagyta a szobát. Robinon látszott, hogy enyhén feszeng, és nem érti mit is keres ő itt, hisz Vilma olyan régen hívatta, ráadásul a szobájába!

– Robin, rég találkoztunk, remélem, jól megy a sorod.

– Köszönöm, asszonyom, minden rendben.

– Jaj, Robin, ne nézz ilyen rémülten! Nem akarlak megenni! – Vilma igazából jót nevetett magában, még ha tudta is hogy nem szép tőle, de szegény Robin olyan feszülten álldogált ott az ajtónál, Vilma szavaira viszont mintha egy kicsit megnyugodott volna.

– Elnézést asszonyom, csak meglepett, hogy ilyen váratlanul hívatott. Mivel lehetek a szolgálatára?

– Drágám, a segítségedet szeretném kérni, de ígérd meg, hogy a kérdésem köztünk marad.

– Természetesen, asszonyom!

– Tegnap este… láttalak egy fiúval beszélgetni, az ünnepség alatt a balkonról. – Robin szeme meglepetten kikerekedett.

– Bocsánat, nem akartuk megzavarni, csak beszélgettünk, nem gondoltam, hogy felhallatszik odáig.

– Emiatt ne aggódj, nem hallottam semmit, de mondd csak Robin, ki az a fiú? Még sose láttam azelőtt.

– Dávidnak hívják, csak tegnap érkezett a palotába két másik fiúval együtt, Madame Róza tegnap választotta ki őket.

– Értem, tehát a tegnapi csata során került fogságba. – Így máris érthetőbb volt az a dacos tekintet, Vilma gyakran látott hasonlót a frissen érkezett férfiak és nők szemében. – Tehát Dávid… Nagyon helyes fiú. – Vilma észre sem vette, hogy önkéntelenül is elmosolyodik. Azonban Robint sem ejtették a fejére, így rögtön átlátta, hogy Vilma miért érdeklődik az új fiú felől. És igazából számított is erre.

– Gondoltam, hogy elnyeri majd asszonyom tetszését – jegyezte meg halkan, amivel meg is lepte Vilmát.

– Oh, tényleg? Talán ilyen jól ismersz?

– Madame Róza is ezen a véleményen volt, de a fiú elég makacs és csökönyös természet, így először nem is akartuk magunkkal hozni, én kértem meg a Madame-ot, hogy tegyen egy próbát.

– Ugyan miért tettél ilyet?

– Erre nem tudok válaszolni, csak volt egy megérzésem.

– És most biztos nagyon elégedett vagy magaddal, hisz a megérzésed ezek szerint helyesnek bizonyult – jegyezte meg Vilma kicsit talán élesen. Valamiért sértette a büszkeségét, hogy az ízlése ilyen nyilvánvaló, és mások már jobban tudják, mit akar, mint ő maga. Robin mosolyából azonban pontosan ezt tudta kiolvasni, igen a férfi nagyon is büszke volt magára. Vilma mégsem tudott rá sokáig haragudni, inkább várakozóan hátra dőlt a székén.

– Akkor mesélj, Robin, mit tudsz arról a fiúról?

– Amennyit eddig sikerült meg tudnom róla, amitől Madame Róza is óva intett, hogy nagyon csökönyös, öntörvényű és büszke. – Majd Robin némi tétovázás után folytatta. – Asszonyom, ha szabad ezt mondanom, egyelőre még ne gondoljon rá.

– Te adsz tanácsot nekem? – kérdezte rosszallva Vilma. Robin azonban hevesen megrázta a fejét.

– Ez távol álljon tőlem, de kérem, értse meg, ahogy én látom, Dávidban még rengeteg harag van, átélt egy szörnyű csatát, ráadásul elvesztette a családját, neki azt hiszem sokkal több időben telik megbarátkozni az új helyzetével, mint a többieknek.

– Ne beszélj ostobaságokat! Ő is csak egy rabszolga, mint bárki más! – csattant fel szokatlan hevességgel Vilma. Még a gondolat is sértette, hogy valaki nem hódol be neki azon nyomban. Ő ennek az országnak az uralkodója, ő vezette győzelemre az embereit a tegnapi csatában! Ez a kis rabszolga csak ne álljon ellen neki! Törődjön csak bele a sorsába, mint bárki más!

– Robin, készítsd fel, és még ma este hozd elém!

– Asszonyom, minden tiszteletem, de ez nagyon nem jó ötlet…

– Ne vitatkozz velem! Tedd, amit mondtam, ha Dávid nincs itt a ma esti harangkondulásra azt rajtad fogom elverni! Világos?

– Igen, asszonyom, ahogy parancsolja – felelte beletörődötten Robin, ami jó adag elégtétellel töltötte el Vilmát.

– Helyes! Most távozhatsz! – intett elégedett mosollyal Vilma, végül úgyis mindig eléri, hogy az legyen, amit ő akar. És ezzel hamarosan az a dacos Dávid is tisztában lesz.

Kristoff

Kristoff majd felrobbant a dühtől. Mégis mit képzel magáról az a semmirekellő! Hogy mert így beszélni a fiaival! És utána… ahogy nézett rá… és ahogy visszabeszélt! Legszívesebben ő maga verte volna agyon ott helyben azt az átkozottat! Mekkora élvezet lett volna! Melegen ajánlja, hogy Róza jó alaposan ellássa a baját. Majd megtanulja az a kölyök a leckét. Ugyanakkor szerencse is, hogy ez így alakult, még a harag mellett is Krisznek rögtön feltűnt, hogy a fiú milyen jóképű. Még szerencse, hogy azelőtt állította félre, hogy Vilma találkozott volna vele. Akár komoly vetélytárs is lehetett volna belőle, ha meg van a magához való esze. De ez most már lényegtelen. A mai incidens után Róza biztos nem engedi többet az uralkodói család közelébe sem! Nagyon helyes!

– Édesapa, most ki fogják végezni azt a szolgát, aki ránk kiabált? – Kristoff gonoszul elmosolyodott idősebb fia kérdésére.

– Sajnos nem, csak jól elverik a szemtelenségéért.

– Nem volt joga így beszélnie veled, ugye?

– Nem bizony, ő csak egy kis senki, mi pedig az uralkodói család tagjai vagyunk.

– Kérjük meg a mamát, hogy végeztesse ki! – makacskodott tovább Miksa Kristoff nagy büszkeségére.

– Az túl kegyes vég az ilyeneknek, ezt még meg kell tanulnod. Az sokkal nagyobb büntetés annak az átkozottnak, hogy itt ragadt, távol a családjától örökre, és egészen a haláláig minket kell majd szolgálnia. – Miksa erre nem mondott semmit, még kicsi volt így nem érthette Kristoff kegyetlen gondolkodásmódját. Közben bekanyarodtak a következő folyosóra, ahonnan Vilma szobája is nyílt. Kristoffék eredetileg ide tartottak, hogy a fiúk anyjukkal töltsék a délelőttöt. Krisz tekintete rögtön elkomorult, Joseph és Viktória már ott voltak, ráadásul Joseph mosolyogva beszélgetett valakivel. Robin? Mi fenét keres ez itt? Már évek óta nem lehetett itt látni, pontosabban mióta Kristoff elintézte, hogy be se tehesse ide a lábát. Akkor hogy került most ide?

– Édesanya! – Közben Vilma is kilépett az ajtón és boldogan ölelte magához felé siető fiait, és adott egy nagy puszit Viktóriának.

– Jó reggelt, drágáim! Mehetünk a kertbe? Joe, Krisz, velünk tartotok?

– Köszönöm, kedvesem, de nekem még beszélnem kell Viktória tanárjával, de érezzétek jól magatokat! – felelte Joseph a tőle megszokott undorító udvarias hangnemben.

– Drágám, ez a ti időtök, élvezzétek csak ki – mondta ő is, mire Vilma mosolyogva bólintott, majd kézen fogta gyerekeit, és Szilviával elindultak a kertbe. De a nő még odahajolt a fal mellett ácsorgó Robinhoz is.

– Robin, ne felejtsd el, amit mondtam!

– Igen, asszonyom! Szép napot kívánok! – Ezzel a nő és gyerekek elmentek. Amint befordultak a sarkon, Joseph is elköszönt Robintól, Kriszre szokás szerint ügyet sem vetett, és távozott. Krisz csak sajnálni tudta ezt az idiótát, ez az egyetlen fegyvere ellene, milyen szánalmas. Amint vetélytársa is elhagyta a folyosót Krisz Robinhoz fordult, mivel láthatóan a szolga is menni készült.

– Robin, mi a fenét keresel te itt? – kérdezte nem túl kedvesen. Robin azonban állta a tekintetét.

– A Matriarka hívatott, uram.

– A szobájába? Ugyan mit akart tőled?

– Sajnálom, uram, de az asszonyom meghagyta, hogy ne beszéljek erről.

– Oh, tényleg? – Krisznek ez egyáltalán nem tetszett. Vilma csak egyetlen dolgot szokott titkolni előle. Ha egy új férfit akart az ágyába vinni. Remek, a mai után semmi kedve nem volt ehhez.

– Ki az?

– Tessék, uram?

– Jaj, ne játszd már az ostobát! Ki az a férfi?!

– Uram, már mondtam, hogy nem beszélhetek erről. Most, ha megbocsájtasz, vissza kell mennem dolgozni – Ezzel Robin meghajolt, láthatóan távozni készült.

– Vigyázz Robin! Egyszer már eltűntettelek innen, ne kelljen még egyszer megtennem, különben esküszöm, sokkal rosszabb helyre foglak küldeni, mint a szolgák szállása! – Kristoff örömmel látta, hogy szavaira Robin halál sápadt lesz.

Helyes, majd megtanulják ezek itt mind, hogy ővele nem lehet szórakozni! Bárki is az az új férfi, őt is el fogja tüntetni, ahogy az előzőeket is az elmúlt öt évben! Mert csak neki van helye a Matriarka szívében és senki másnak!