2015. szeptember 12., szombat

1.évad 2.epizód - A sírás művészete


101  BELSÖ, SZÍNHÁZ, SZÍNPAD – NAPPAL                    101
A színpadon Balu és a háttértáncosok próbálnak.
Az Igazgatóúr leállítja az épp próbált jelenetet. 

IGAZGATÓÚR
Jól van gyerekek! Ez nagyszerű volt! Kis szünet aztán folytatjuk! Balu, egy percre!

A többiek elmennek lepihenni kicsit.
Balu az igazgatóhoz lép.

BALU
Tessék Igazgató bá?

IGAZGATÓÚR
Balu, történt egy kis változtatás a jelenetedben.

BALU
Oké! Milyen változtatás?

IGAZGATÓÚR
Úgy láttam a karaktered túl rideg és félek, hogy a közönség esetleg nem fog együtt érezni vele.

BALU
Hát, tekintve, hogy a halált játszom ez nem túl meglepő.

IGAZGATÓÚR
Én mégis szeretném, ha egy kicsit mélyebb rétegeket is megmutatnál, mintha a halál is ember lenne, érted?

BALU
Ahogy akarja. Mit kell akkor csinálnom?

IGAZGATÓÚR
Mikor Elizabeth visszautasít, azt akarom… hogy elkeseredésedben könnyekbe törj ki!

BALU
(egy perc döbbent csönd után)
Hogy mit csináljak?!

IGAZGATÓÚR
Azt akarom, hogy sírd el magad! Profi színész vagy, így gondolom, ez nem jelenthet gondot. Igaz?

BALU
Nem, semmi gond, ahogy akarja! Majd úgy teszek mintha...

IGAZGATÓÚR
Nem, nem! Nem csak úgy kell tenned! Azt szeretném, ha hiteles lennél. Igazi könnyeket mutass a közönségnek!

BALU
Hát jó… ha ragaszkodik hozzá…

IGAZGATÓÚR
Jól van, ez a beszéd! Mára ennyi, hazamehetsz, szólj Dávidnak, hogy el akarom még próbálni egyszer a jelenetét.

BALU
Rendben…

Igazgató elfordul, Balu elindul kifelé a színpadról.
Mikor már senki se látja, Balu megpróbálja elsírni magát, hüppög, szipog, de végül nem sikerül neki.

BALU
(dühösen)
A fene egye meg! Miért nem vagyok egy érzelgős istenverte szappanopera rajongó?!

FÖCÍM

102  BELSÖ, FIÚK LAKÁSA, NAPPALI – NAPPAL                102
Dávid a kanapén ül, és épp Lulu cica szőrét fésülgeti. Dagi és Turbó cica is ott vannak elterülve a kanapén.
Anti kijön a konyhából, kezében egy doboz sör.

ANTI
(felháborodottan)
Dávid! A macskáid megint elfoglalták a helyemet!

DÁVID
Az élet bizony kegyetlen, haver.

ANTI
(morcosan)
Ebben a lakásban farkas törvények uralkodnak!

Leül a fotelba.

DÁVID
(vigyorogva)
Inkább macska törvények.

Ekkor megérkezik András, pórázon vezetve Ubult, a boxerját.

ANDRÁS
Na, öreg, vége a sétának.

András lekapcsolja a pórázt, Ubul rögtön a macskákhoz megy, és megszaglássza őket.
Lulu mérgesen ráfúj.

DÁVID
(mérgesen)
András! Szólj rá a dögödre, hogy hagyja békén Lulut! Az öreglány már nem bírja az izgalmakat!

ANDRÁS
Nyugi, nem akarja bántani, ugyanúgy, ahogy az elmúlt félév minden egyes napján elmondtam, de ezt láthatóan te képtelen vagy felfogni!

ANTI
Ubul, aranyos, ő legalább nem foglalja el folyton a helyemet.

DÁVID
Hé! Lulu, Dagi és Turbó a legaranyosabb, leggyönyörűbb lányok ezen a kerek világon!

Ekkor belép Anna és Balu.

ANNA
Hahó! Miről beszélgettek?

ANDRÁS
Dávid épp a világ legaranyosabb, leggyönyörűbb lányáról áradozott.

ANNA
(meghatódva)
Oh, rólam?

ANTI
Nem, a macskákról.

ANNA
(lelombozódva)
Oh… már igazán megszokhattam volna, hogy én csak a második vagyok a macskák után.

DÁVID
Jaj, cica, nagyon rosszul gondolod!

ANNA
Tényleg?

DÁVID
Persze, hiszen ők hárman vannak, így te csak a negyedik lehetsz.

ANNA
A pasim a legromantikusabb alak a világon.

ANTI
(Balu felé fordulva)
Balu, minden rendben?

ANDRÁS
Igen, már öt perce megérkeztél, és még egyetlen szellemes megszólalást sem hallottunk tőled.

Balu közben idegesen járkál fel s alá.

BALU
(motyogva)
Ez nem igaz! Nem igaz! Nem igaz!

ANTI
Balu, mi a baj?

BALU
Ez a hülye új szerep! Marhára megszívtam!

DÁVID
Jaj, ne mondd már! A halál a legmenőbb az egész darabban, én is az akartam lenni, de már megint csak a hülye főszereplő szépfiú szerepét kaptam meg.

ANNA
(gúnyosan)
Hú, de rossz neked!

BALU
Nem az a baj…

ANDRÁS
Akkor mi?

BALU
Az hogy a szerepem szerint az egyik jelenetben el kell sírnom magam. Az igazgató ráadásul ragaszkodik hozzá, hogy igazi könnyekkel sírjak!

ANTI
És?

BALU
És nem megy! Egyszerűen lehetetlen! Senki se tudja csak úgy elbőgni magát!

Erre Anna és Anti látványosan elsírja magát.

BALU
Jól van, nektek könnyű! Ti lányok vagytok!

Erre Dávid is el kezd sírni.

BALU
(dühösen)
Menjetek a fenébe!

Majd dühösen kiviharzik a lakásból.

ANDRÁS
(felháborodottan)
Engem meg se kérdezett!

ANTI
Te se tudsz sírni!

ANDRÁS
Nem igaz, tudnék, ha akarnék.

DÁVID
Akkor mutasd!

ANDRÁS
(egy perc kínos csend után)
Mondom, ha akarnék… de most nem akarok!

Kimegy a konyhába.

103  BELSÖ, BALUÉK LAKÁSA, NAPPALI – ÉJJEL               103
Balu és Kriszti a kanapén ülnek, Kriszti félig Balu ölében, és a férfi nyakát csókolgatja.
Balu csak ül, és a tévét bambulja.

BALU
Nem értem! Hogy a fenébe csinálja?!

Kriszti a tévé felé fordul, amiben valami romantikus szappanopera megy. A férfi szereplő épp könnyekbe tőr ki.

KRISZTI
Nem tudom… talán here csiptetővel?

BALU
Nekem is az kéne…

KRISZTI
Jaj, szívem, még mindig az a buta szerep bánt? Nem olyan nagy dolog, és ha nem tudsz sírni, akkor mi van?

BALU
Az van, hogy egy tehetségtelen mamlasz vagyok! Láttad volna a többieket, még Dávid is parancsszóra úgy zokogott, mint egy kisbaba! Nekem meg nem megy!

KRISZTI
Ez azért van, mert te igazi férfi vagy! Az én férfim!

BALU
Csak azért mondod, mert ágyba akarsz vinni.

KRISZTI
Igen, így van.
(Kriszti megint megpuszilja Balut)
Miért nem kéred meg Dávidot, hogy segítsen?

BALU
Ja, na persze!

KRISZTI
Miért? Biztos segítene!

BALU
Ja, egy jó nagy adag gúnyolódás közepette.

KRISZTI
Igaz, a gúnyolódás a te reszortod.

BALU
Hát ez az!

KRISZTI
Jaj, én gúnyolódó, bőgni nem tudó hősöm!

Majd Kriszti megcsókolja Balut.
Balu mosolyogva magához öleli.

BALU
Na, jól van, most magamévá teszlek, asszony! Látom, addig sok hasznodat úgyse veszem!

KRISZTI
És még azt mondják a házas férfiakból kiveszett minden romantika!

Nevetve eldőlnek a kanapén.

104  BELSÖ, FIÚK LAKÁSA, NAPPALI – NAPPAL                104
Balu belép a lakásba.
Dávid a kanapén ül, sörözik.

DÁVID
Helló, haver!

BALU
Helló! Figyelj, kösz, hogy segítesz ebben az egészben.

DÁVID
Ugyan, semmi gond, végülis nem mindenki lehet született tehetség…

BALU
Ja, ez az András piszok mázlista.

DÁVID
Hé, ha kell a segítségem, legalább nyalizz egy kicsit!

BALU
Oké, oké! Marha tehetsége vagy! Na, vágjunk bele.

DÁVID
Jól van, ülj le! Most beavatlak az igazi sírás művészetébe.

Balu leül Dáviddal szembe.

BALU
Figyelek.

DÁVID
Igazából nagyon egyszerű. Csak gondolj valami szomorúra.

BALU
Mint például?

DÁVID
Mondjuk… sérült kiscicákra.

Balu csak bámul, nincs semmi reakció.

DÁVID
Akiket épp most visznek elaltatni.

Még mindig nincs semmi reakció.

DÁVID
Jól van, akkor próbáljuk máshogy. Képzeld el, hogy Kriszti elhagy.

BALU
(dühösen)
Most viccelsz, ugye?!

DÁVID
Segítsek vagy ne?!

BALU
Jól van, megpróbálom.

Balu próbálkozik.

DÁVID
Most dühösen nézel.

BALU
Mégis mit vársz tőlem?! Mindig elfut a méreg, ha ez eszembe jut! Mondj valami mást!

DÁVID
Bocs, de ha érzéketlen vagy a nejedre, sőt még a halál szélén álló cuki kiscicákra is, akkor nem tudok segíteni.

BALU
Ne már haver! Muszáj segítened! Ha nem tudom elbőgni magam, ez lesz pályafutásom legnagyobb bukása!

DÁVID
Oh, én nem izgulnék emiatt.

BALU
Tényleg?

DÁVID
Persze mire Capulet korú leszel, már el is felejtik.

BALU
Köszönöm! Ezzel aztán marhára megnyugtattál!

DÁVID
Jól van! Várj, van még egy ötletem.

Dávid bemegy a konyhába majd a háta mögé rejtett kézzel visszajön, és megáll Balu előtt.

DÁVID
Hajolj előre!

BALU
Miért? Mire készülsz?

DÁVID
Csináld már!

BALU
Oké, oké!

Balu előrébb hajol, mire Dávid belefúj valamit a szemébe.
Balu fájdalmasan felkiált, majd a szeméhez kap.

BALU
Oh, basszus, Dávid! Mi a fene volt ez?!

DÁVID
András fokhagyma spraye. Na, használt?

BALU
Ha az érdekel, hogy sikeresen kimartad-e a szemem, a válaszom, igen!

DÁVID
Ne hisztizz, mint egy kislány!

BALU
Akkora egy marha vagy! Na, én húztam! Mielőtt még végérvényesen kinyírod a könnycsatornáimat!

Majd Balu felpattan és kiviharzik a lakásból, fellökve az éppen belépő Annát. 

DÁVID
Hálátlan!

ANNA
(értetlenül)
Balunak meg mi baja?

DÁVID
A fene tudja! Az ember segíteni próbál neki, erre ezt kapja!

ANNA
(mosolyogva)
Fokhagyma spray-jel akartál neki segíteni?

DÁVID
Hát, miután az észérvek nem hatottak…

ANNA
Jaj, drágám…

Megcsókolják egymást.

ANNA
Te inkább ne próbálj meg segíteni senkinek.

DÁVID
Ilyen pocsékul csinálom?

ANNA
Igen!
(összenevetnek)
Amúgy miért hívtál?

DÁVID
Ja, igen! Holnap későn érek haza. Megtennéd, hogy megeteted a lányokat?

ANNA
Igen, persze! Jaj, most már tényleg igazi pár vagyunk? Megengeded, hogy megetessem a macskákat?

DÁVID
Aha… De van itt néhány szabály, amit be kell tartanod! Lulu csak a lazacosat szereti, Daginak a diétás kaját kell adni, mert épp fogyózik, Turbónak meg a marháson kívül bármit adhatsz, úgyis egy perc alatt felszívja, mint egy porszívó.

ANNA
Aha, persze… Kiöntök nekik valami kaját, aztán vagy megeszik, vagy nem.

Dávid döbbenten néz Annára.

DÁVID
Istenem, te pocsék anya leszel!

ANNA
Jól van, azt teszem, amit mondtál! Még valami? A szájukat ne törölgessem meg?

DÁVID
Nem, azt nem kell… csak arra figyelj, hogy csukd be magad után az ajtót, mert Turbó szeret kiszökdösni.

ANNA
Oké, meglesz.

105  BELSÖ, SZÍNHÁZ, SZÍNPAD – NAPPAL                    105
A színpadon Balu és a háttértáncosok.
A színpad szélén ül Dávid és Attila.
Balu próbálja elsírni magát, de nem megy neki.

ATTILA
Haver, ez szánalmas volt.

DÁVID
Hozzam a fokhagyma spray-t?

BALU
Nem!

Az igazgató aggódó arccal Baluhoz lép.

IGAZGATÓÚR
Fiam, minden rendben? Azt beszéltük, hogy sírni fogsz! Ez legfeljebb…

DÁVID
Picsogás?

ATTILA
Nyivákolás?

IGAZGATÓÚR
Fiúk, inkább ne segítsetek!
(visszafordul Baluhoz)
Szóval, minden rendben? Mert ha nem birkózol meg a feladattal, akkor…

BALU
De megbirkózom vele! Oda ne merje adni másnak a szerepet, holnap este a bemutatón úgy fog dőlni a szememből a könny, akár a 38-as áradás!

Balu nagy dühöngve elmegy.

IGAZGATÓÚR
Én igazából csak azt akartam mondani, hogy akkor kivesszük a sírást a jelenetből, de ahogy gondolod…

ATTILA
Szegény lúzer, ezt már nem hallotta…

106  BELSÖ, FIÚK LAKÁSA, NAPPALI – NAPPAL                106
Anna belép a fiúk lakásába.
 
ANNA
Hé, macskák, megjöttem! Ma kivételesen tőlem kapjátok a tápot.

Lulu és Dagi rögtön előjön, és a tálkáikhoz mennek.

ANNA
Csak hogy tudjátok, egyáltalán nem vagyok féltékeny rátok. Lehet, hogy cuki, doromboló szőrpamacsok vagytok, és Dávid imád titeket, de nekem itt vannak ezek.
(Anna a cicijeire mutat, a macskák elmélyülten figyelnek rá)
És egy kicsit sem érzem hülyének magam, hogy macskákhoz beszélek.

Anna előveszi a macskakajás tasakokat.

ANNA
Így ni. Lulué a lazacos. Dagié a diétás. Turbóé meg a… Turbó?

Anna körbenéz, de sehol se látja a macskát. Aztán észreveszi, hogy nyitva hagyta a bejárati ajtót.

ANNA
Jaj, ne…

Anna rémülten felpattan, majd kirohan az ajtón.

ANNA
Turbóóóóó!

Miután bevágódik mögötte az ajtó, Turbó előbújik a kanapé alól, és enni megy.

107  BELSÖ, BALUÉK LAKÁSA, KONYHA – NAPPAL               107
Kriszti a konyhapultnál áll, fülénél a mobilja.

KRISZTI
(telefonba)
Mégis, hogy szökött ki az a macska?

Balu berobban az ajtón.

KRISZTI
Nem, elképzelésem sincs, hogy hol keresd. De várj, Anna, mert itt van nekem egy duzzogó férj.

BALU
(dühösen)
Oh, remek! Beszéljetek csak ki nyugodtan! Más se hiányzik nekem, mint hogy a nejem és a legjobb barátnője megállapítsa mekkora egy lúzer vagyok!

KRISZTI
(telefonba)
Igen, ma sem tudta elsírni magát. Na, szia, majd beszélünk!
(Balunak)
Mi történt, drágám?

BALU
Azt leszámítva, hogy a férjed, egy hatalmas csődtömeg?

KRISZTI
(mosolyogva)
Tehát semmi újdonság.

Majd megöleli Balut.

KRISZTI
Na, nem lesz semmi baj.

BALU
Holnap lesz a bemutató. Hogy én mekkorát fogok égni! Soha többé nem bíznak rám egy komoly szerepet sem!

KRISZTI
Ugyan, ez nem igaz!

BALU
De igen! Még András is sajnál engem… ennél már nincs lejjebb…

KRISZTI
Na, ugyan már! Miért nem beszéltél az igazgatóval, biztos beleegyezett volna, hogy hagyjátok ki a jelentből.

BALU
Már csak az hiányozna, hisz színész vagyok! Meg kell tudnom csinálni egy ilyen pofon egyszerű dolgot.

KRISZTI
Hát, én nem vagyok színész, de a sírás egyáltalán nem látszik könnyűnek.

BALU
Mégis rajtam kívül mindenki meg tudja csinálni.

KRISZTI
És akkor mi van? Ez olyan… mint a gimiben az énekóra. Emlékszel? Mindenki arról panaszkodott milyen nehéz elénekelni az Örömódát. Erre te kiálltál az osztály elé, és elsőre tökéletesen elénekelted. Más nem tudta megcsinálni.

BALU
(mosolyogva)
Igen… mennyi lúzerrel jártunk egy osztályba.

Összenevetnek.

KRISZTI
Látod, a sírás is ilyen. Én tuti sose tudnám megcsinálni!

BALU
Azt hiszem igazad van, holnap meg is mondom Igazgató bának.

KRISZTI
Helyes, büszke vagyok rád!

Balu feláll, és a hűtőhöz megy, hogy kivegyen egy doboz sört.

KRISZTI
És egyébként Dávid hogyan próbált meg segíteni?

BALU
(gúnyosan)
Ne is kérdezd! Képzeld, azt akarta, hogy gondoljak sérült pihe-puha cuki kiscicákra, akiket épp most visznek elaltatni. Mekkora hülyeség ez már…

KRISZTI
Oh, istenem… szegény kiscicák!

És elsírja magát.
Balu döbbenten bámul rá.

BALU
(dühösen)
Te most szórakozol velem?!

Majd Balu dühösen berobog a halóba.

108  BELSÖ, FIÚK LAKÁSA, NAPPALI – NAPPAL                108
Nyílik az ajtó és Anna teljesen kifulladva, kócosan, fájó lábbal beesik rajta.

ANNA
(elcsigázottan)
Oh, a fenébe… az a hülye…

Ekkor meglátja Dávidot, aki konyhapultnál tesz-vesz.

DÁVID
Szia, cica! Merre jártál?

ANNA
Dávid, kérlek, ne haragudj, elfelejtettem, amit mondtál, nyitva hagytam az ajtót, és most sehol se találom…

Ekkor Dávid megfordul, karjában Turbó.

ANNA
(döbbenten)
Turbó?!

DÁVID
Aha, a fene se tud kiigazodni rajta, egész nap a kanapé alatt szunyál, most meg le se tudom tenni.

ANNA
A kanapé alatt… remek…

DÁVID
Mit kezdtél el mondani? Mit nem találsz?

ANNA
Aaaa… aaaaa szempillaspirálomat. Kiejtettem a kezemből, mikor a macsekokat etettem.

DÁVID
És mi köze ehhez annak, hogy nyitva hagytad az ajtót?

ANNA
Az, hooogy… kigurult rajta.

DÁVID
Kigurult?

ANNA
Igen! Ezek a mai szempillaspirálok nagyon gurulékonyak.

DÁVID
De miért haragudnék, mert elvesztetted a…

ANNA
(elsírja magát)
Az istenért Dávid! Annyira érzéketlen vagy! Tudod jól, hogy szörnyen nézek ki szempillafesték nélkül! Én csak neked akarok tetszeni! Hihetetlen, hogy ezt nem tudod megérteni…

DÁVID
Jó,jó, szívem, te mindig gyönyörű vagy! Akarod, hogy segítsek megkeresni?

ANNA
Igen, légyszi!

Dávid kiszalad a folyosóra.
Anna letörli a könnyeit.

ANNA
(macskáknak, önelégülten)
Na, macskák ezt csináljátok utánam!

Dávid után megy.

109  BELSÖ, SZÍNHÁZ, SZÍNFALAK MÖGÖTT – ESTE                 109
Premier estéje.
A színpadon fények villódznak, épp véget ér az egyik jelent, hallani a közönség tapsolását.

IGAZGATÓÚR
Balu, készülj! Te következel!

BALU
Dávid, most mi a francot csináljak?! Jön a sírós jelenetem, de képtelen vagyok sírni!

DÁVID
Dehogynem! Egy csomót gyakoroltuk! Menni fog!

BALU
(pánikszerűen)
Nem! Nem fog!

IGAZGATÓÚR
Balu! Jön a végszavad!

BALU
Ha a barátom vagy, akkor segíts!

DÁVID
Szóval segítsek?! Jó!

Dávid Baluhoz lép, és teljes erőből tökön rúgja barátját.
Balu abban a pillanatban fájdalmasan összerogy, és elered a könnye.

BALU
Mit csinálsz te ökör?!

DÁVID
Nem mindegy?! Végre sírsz! Menj gyorsan, mielőtt kiapadsz!

Dávid a színpad felé irányítja Balut, aki fájdalmas arckifejezéssel végül kihúzza magát, és sírva kilép a színpadra.
A közönség rögtön tapsolni kezd.

IGAZGATÓÚR
(ámulva)
Nahát, micsoda tehetség! A tegnapi után… álmomban sem gondoltam volna, de megcsinálta!

DÁVID
Bizony, mi munkám van benne.

110  BELSÖ, SZÍNHÁZ, SZÍNFALAK MÖGÖTT – ESTE                 110
A premier utáni összejövetelen.
Mindenki eszik-iszik, beszélget. Vidám hangulat.
A fiúk és Anna sorra kapják a dicséreteket.
Balu a falnál áll, és igyekszik nem látványosan szenvedni a fájdalomtól.

ANDRÁS
(Dávidnak)
Dávid, nem estél túlzásba egy kicsit? Nézd szegény, hogy szenved.

DÁVID
Ugyan már! Ott a nagy kavarodásban csoda, hogy ez a mentő ötlet az eszembe jutott! Végülis ő kérte a segítségemet.

ATTILA
Haver, ha én egyszer valaha is a segítségedet kérném, még időben szóljatok, hogy gondoljam meg magamat.

ANNA
(Dávidnak)
Szerintem, nagyszerű segítség voltál, szívem.

DÁVID
Kösz, cica!

Megcsókolják egymást.
Majd mikor Dávid félrenéz, Anna a döbbent fiúk felé fordul.

ANNA
(tátogva)
Hazudtam!

A fiúk halkan felnevetnek.
Az igazgatóúr odalép hozzájuk.

IGAZGATÓÚR
Gyerekek, nagyszerűek voltatok. És Balu… hihetetlen volt! Úgy folytak a könnyei, mintha tényleg fájt volna a szíve.

ATTILA
(félhangosan)
Hát fájt is valamije, de az tuti, hogy nem a szíve.

IGAZGATÓÚR
Nagyon büszke vagyok rátok! És most nézzétek meg!
(mutat Balu felé)
Annyira beleélte magát, hogy még mindig milyen őszinte szenvedés ül ki az arcára.

Majd az igazgatóúr távozik.
A többiekből egyszerre tőr ki a nevetés.
Kriszti odalép Baluhoz.

KRISZTI
Drágám, nagyszerű voltál!
 
BALU
Köszi, szivi… most megtennéd, hogy leápolsz?

KRISZTI
Már készültem!

Előrántja egy jéggel teli zacskót.

BALU
Oh, az én csajom a legjobb!

Megcsókolják egymást.

KRISZTI
És mi lesz a többi előadáson?

Balu fájdalmasan felnyög.

BALU
Majd sérült kiscicákra gondolok, vagy arra hogy elhagysz, vagy arra a lehetőségre, hogy Dávid esetleg megint segíteni akar nekem…

DÁVID
Hallottam ám!

Kriszti felnevet, majd megcsókolja Balut.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése