Egy év, ami nem úgy alakult, mint vártam, avagy 2020 évértékelő

 

Ismét eltelt egy év, és sok más íróhoz hasonlóan nálam is elérkezett az évértékelő ideje.

Az kétségtelen, hogy 2019 egy csodálatos év volt. December 13-án megjelent az első mesekönyvem, a Pöttöm Pötty és az Ízek Birodalma, ami egy álom beteljesülése volt. Ezek után izgatottan vártam a 2020-at, hisz már mint hivatalosan is publikált író, több izgalomra is számíthattam a következő évben. Ilyenek voltak a Könyvfesztivál, a Könyvhét és természetesen az új megjelenés.

Szerintem nem kell ecsetelnem ezekből mi lett a végén.

Pedig egészen márciusig minden szuperül alakult. Az év elején sikerült befejeznem az új kéziratomat, a Pöttöm Pötty és a Folyadékszörnyet, amelyben Pötty ezúttal Folyadék Királyságba utazik, amit rettegésben tart a félelmetes Folyadékszörny. A kiadónak szerencsére tetszett a történet, márciusban pedig túl is voltunk a szerkesztésen. Ezután nyugodtan hátradőltem, hisz remekül haladtam a magamnak felállított 5 éves tervemmel (nevezetesen, hogy az elkövetkező 5 évben minden évben lesz egy új publikálásom).

Más örömöm is volt, ugyanis Az igazi hangunk című YA novellámat beválogatták az Év legjobb young adult antológiájába.

Tehát márciusban azzal az örömmel néztem az év elé, hogy idén nem egy, hanem két megjelenésem is lesz.

De 2020-ban mint tudjuk, semmi sem úgy történt, ahogy vártuk.

Kesereghetnék az elmaradt könyves események miatt, amelyeket nagyon vártam, valamint a két megjelenés csúszása miatt. A svájci körutazásom elmaradásáról pedig nem is beszélve, amire szintén évek óta vártam, Svájc ugyanis egy igen előkelő helyet foglal el a bakancslistámon.

De úgy döntöttem, hogy nem teszem.

Hisz sok embernek százszorta rosszabbul alakult ez az év, mint nekem. Szerencsére nem vesztettem el a munkám, így anyagi problémáim nem merültek fel, és (lekopogom) a betegség is elkerült ez idáig. A közvetlen családtagjaim és barátaim körében sem történt nagyobb tragédia (ismét lekopogom).

Alapvetően igyekszem pozitívan tekinteni a jövőbe. A két megjelenés ugyan egyelőre várat magára, de hiszem, hogy hamarosan ezeknek is eljön az ideje.

És azért történtek igazán jó dolgok is:

- Sikerült befejeznem a Találkozzunk az erdőben! címen futó YA kéziratom első változatát (na jó, a harmadikat), amit már elég jónak ítéltem, hogy megmutassam az előolvasóimnak. Szuper visszajelzéseket kaptam, de azért van még mit csiszolni a történeten. Remélem, hogy hamarosan leadhatom a kiadónak, de ez már a jövő zenéje.

- A fiókban ott lapul már két új Pöttöm Pötty történet, amik fejben már megvannak, így 2021-ben szeretném megírni a következő Pöttöm Pötty kalandot.

- Elindítottam a Konyhatündér ABC-je rovatomat a facebook oldalon, amire sok jó visszajelzést kaptam, itt is köszönöm mindazoknak, akik hetente követik a rovatot!

- Szeptemberben elindítottam a saját YouTube csatornámat Könyves1x1 néven, ami igazi kikapcsolódás nekem. Jól esik könyvekről beszélni, megosztani a véleményemet és nagy öröm látni és olvasni a sok kedves visszajelzést. Ez magával hozta, hogy bekerültem a magyar booktube-erek közösségébe, ahol nagyon kedvesen fogadtak, ezúton is köszönöm nekik!

Ezeket a pontokat látva ez az év talán nem is volt annyira szörnyű. A következő év pedig reméljük, hogy még jobb lesz, talán új megjelenésekkel, új kéziratokkal és olvasnivalókkal.

Én mindenesetre izgatottan várom mit hoz a jövő! Boldog új évet mindenkinek!

Hazai book tag!

Sziasztok!

Tudom, az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam a blogomat, ennek legfőbb oka az időhiány. Nyáron minden energiámmal az új regényemen dolgoztam, ami jelenleg az előolvasóknál van, remélem, tetszeni fog nekik, illetve valószínűleg ezután még egy kisebb (vagy nagyobb) átírás fog következni, mielőtt leadnám a kéziratot a kiadónak.

Ősszel pedig egy vadi új projektbe fogtam bele, ugyanis elindítottam a saját youtube csatornámat, ami Könyves 1x1 néven fut. Ha esetleg belepillantanátok itt megtehetitek:
 https://www.youtube.com/channel/UCK3-TVCNEWgDjeKSZ088-pA

Ez egy picit hosszabb bevezetés volt a kelleténél :) De mi is az a Hazai book tag? És mit akarok ezzel a bejegyzéssel?

Biztos sokan tudjátok, hogy szeptemberben lett volna a könyvhét, ami sajnos ismét elmaradt. Személy szerint nagyon vártam, mert ez az alkalom nekem nem csak az új könyvekről szól, hanem ilyenkor mindig találkoztunk barátokkal, írótársakkal, akikkel az év közben nem mindig adódik lehetőség beszélgetni, illetve ez lett volna az első alkalom, hogy meseíróként vettem volna részt a könyvhéten. Úgyhogy elég szomorúan fogadtam a hírt, mert tényleg nagyon vártam.

De bízzunk benne, hogy innen már csak javulni fog a helyzet és legkésőbb jövő júniusban már találkozhatunk.

Az elmaradt könyvhéttel kapcsolatban már szeptember elején elindult az olvass magyart! kampány, aminek a célja a magyar írók népszerűsítése, és arra gondoltam én is csatlakozom ehhez a kezdeményezéshez. Így készítettem egy book taget, amit most ki is fogok tölteni.

Most pedig lássuk a taget!

Hazai book tag

1. Ki a kedvenc magyar íród és miért?

Sokat gondolkoztam ezen, mert nagyon sok szerző van, akit szeretek, akiktől igyekszem minél többet olvasni, de végül arra gondoltam, hogy maradok annál a szerzőnél, aki az első kedvencem volt, ő pedig Kertész Erzsébet. Az ő neve talán nem lehet annyira ismerős, még a régi csíkos könyvekben jelentek meg a könyvei, illetve a Móra könyvkiadó újra kiadta, pont a legutóbbi raktárvásárukon vettem meg az Első Gertrudist. Kertész Erzsébettől nekem az életrajzi könyvei a kedvenceim, amikben mindig egy-egy úttörő nő életét dolgozta fel. Például Teleki Blanka, Szendrey Júlia, Hugonnay Vilma stb. Ezek a történetek még mindig annyira élénken élnek bennem, és teljesen elvarázsolt. Ha szeretitek az ehhez hasonló történeteket, akkor bátran ajánlom.

2. Mi volt az első magyar szerző által írt olvasmányod?

Elsőként Benedek Elek - Berzsián és Dideki ugrott be, ami azt hiszem, másodikban volt kötelező olvasmány. Ha viszont nem kötelezőkre gondolok, akkor szerintem Bálint Ágnes - Szeleburdi család című ifjúsági könyve ugrik be, amit még mindig nagyon szeretek, annyira szórakoztató.

3. Melyik magyar könyvet ajánlanád másoknak?

Ebből sok van, de ha a legfrissebb olvasmányaimból válogatok, akkor Cselenyák Imre - Áldott az a bölcső című könyve ugrik be, ami Arany János életét írja meg. Engem nagyon megfogott, még a második részt nem olvastam, de idén mindenképp sort kerítek rá. Amiért ajánlanám, egyrészt mert imádom az életrajzi könyveket, és olyan jó volt egy híres költő életébe picit belelátni, a réi egyszerű magyar emberek életébe és kiemelném a könyv nyelvezetét, ami gyönyörű.

4. Melyik magyar könyvet látnád viszont a filmvásznon?

Arany János életét is szívesen látnám a mozikban, ha jól megcsinálnák, de ha mást kéne mondanom, akkor vagy Szaszkó Gabriella - Maradj velem! című könyvét mondanám, ami ugyan nem lett a kedvencem, viszont a témája annyira fontos, hogy mindenképp foglalkozni kéne vele, a másik pedig ami eszembe jutott az Böszörményi Gyula - Kucó című kisregénye, ugyanebből az okból.

5. Melyik magyar szerzővel innál meg egy csésze teát/kávét?

Ez egy nagyon jó kérdés, olyat mondok, akivel eddig még nem találkoztam. Ha vissza lehetne utazni az időben, akkor Tóth Árpád költővel nagyon szívesen teáznék egyet, mert imádom a verseit. De szívesen beszélgetnék még Varró Dániellel is, akinek a karcait nagyon szeretem.

6. Melyik magyar írótól szeretnél mindenképp olvasni, akitől eddig nem olvastál?

Akiktől mindenképp szeretnék olvasni, és fogok is mert már itt van a könyv a polcomon az Greff Magdi, akinek YA könyve jelent meg és nagyon kíváncsi vagyok rá. De itt van még Szerb Antal és Ugron Zsolna is. Ugron Zsolnának voltam egy beszélgetésén, és nagyon szimpatikus volt nekem, így tőle is szeretnék majd olvasni.

7. Sok magyar szerző ír álnéven. Volt már, hogy olvastál egy könyvet és csak utólag tudtad meg, hogy magyar a szerző?

Bevallom, volt ilyen és nem is olyan rég. Az Oculust vettem ki a könyvtárból, amit A.M Aranth írt és hogy őszinte legyek nem igazán foglalkoztam vele ki írta, csak a történetre voltam kíváncsi. Az lett gyanús, hogy a könyvtára szám, ami tudjátok a gerincre van ragasztva, és a szerző neve szerint teszik abc rendbe, az H betűvel kezdődött. Akkor kerestem rá és tudtam meg, hogy a regényt Holló-Vaskó Péter írta.

8. Mi volt a kedvenc magyar helyszíned, ahol egy könyv játszódott?

Ide ami eszembe jutott az Rácz-Stefán Tibor - Mikrofonpróba című könyve, ami Balassagyarmaton játszódik. Nekem Balassagyarmat bevallom, eddig nem volt egy bakancslistás hely, ahová elmentem volna kis hazánkban, de a könyvben annyira szeretettel telien és érzékletesen voltak felfestve a helyszínek, hogy őszintén kedvet kaptam a balassagyarmati látogatáshoz.

9. Ki volt a kedvenc magyar könyves karaktered?

Most gondban vagyok, mert ide több mindenki eszembe jutott. Például On Sainak több karakterét is nagyon szeretem például Riannát a Vágymágusokból, vagy Calderont. De szerettem Szabó Mada - Abigélből König tanár urat, vagy Kertész Erzsébet könyvei közül A lámpás hölgyből Flora Nightingalet.

10. Mi lesz a következő magyar könyv, amit olvasni fogsz?

Amit biztos, hogy következőnek fogok olvasni az Leiner Laura - Emlékezz rám! ugyanis hónap végén vissza kell vinnem a könyvtárba. Így is június óta vártam, hogy hozzám kerüljön úgyhogy biztos ez lesz a következő.

Ha kíváncsiak lennétek a tagre videó formában is, ezen a linken belepillanthattok:

https://www.youtube.com/watch?v=1KVCJFQ-hlk&t=85s

Ezek lettek volna az én válaszaim. A book tagek általában úgy végződnek, hogy kihívunk valakit, nos én viszont mindenkit szeretnék kihívnak. Bárkinek, ha van kedve töltsétek ki a taget, nagyon kíváncsi lennék a ti válaszaitokra és népszerűsítsük együtt a magyar szerzőket.

Évértékelő 2019

Elrepült egy újabb év, így itt az ideje a szokásos évértékelő posztomnak. Akik követnek a facebookon vagy olvasták az előző bejegyzésemet, azoknak nem okozok meglepetést, ha azt mondom: ez egy fantasztikus év volt. Nem csak a Kalandra fel! olvasókönyvbe sikerült bekerülnöm két mesével, hanem ami még csodálatosabb, hogy megjelent az első önálló mesekönyvem. Annyira friss a dolog, hogy még néha még mindig úgy kelek fel, hogy ez nem is igaz. Pedig de.

De térjünk vissza az évértékeléshez. Ha emlékeztek, tavaly több fogadalmam is volt. Lássuk, hogy sikerült e ezeket betartanom, illetve teljesítenem.

1. Minimum 50 könyv elolvasása

Siker, a moly szerint 2019-ben összesen 59 könyvet sikerült elolvasnom (sajnos pont lecsúsztam a szép kerek 60-asról). Tehát nem csak sikerült, de túl is teljesítettem a kitűzött célt. Az olvasásimmal is elégedett vagyok, nagyon változatosan olvastam, volt benne YA, mese, realista, novelláskötet szóval sok minden. Nagyon élvezem a moly használatát, aki még nem regisztrált, annak erősen ajánlom.

2. Befejezni legalább az egyik kéziratomat

Sajnos ez nem sikerült. Mentségemre elegyen mondva a Pöttöm Pötty körüli izgalmak (Aranymosás Válogató, a szerkesztés, maga a megjelenés) annyira lekötött, hogy nem tudtam semmi másra figyelni. Ráadásul ősszel elvégeztem az Író iskola dramaturgia kurzusát, ami szintén elég időigényes volt. De a jó hír, hogy a kurzus, illetve a megjelenések is nagyon ösztönzően hatottak rám, úgyhogy egy kész regény (ami remélhetőleg kiadásra is jó lesz) talán már nincs is olyan távol.

3. Írni egy új mesét

Félsiker. Már dolgozom Pöttöm Pötty második részén, kb. a felénél járok. Az új célom, hogy január elején befejezzem, aztán jöhet a pihentetés és az átdolgozás.

4. 2019-ben is minimum 4 novella pályázaton indulni.
Ha szigorúan nézzük ez sem sikerült. Pont lecsúsztam róla, ugyanis összesen 3 pályázaton indultam, de ebből kettő megjelenéssel végződött, úgyhogy siker szempontjából ez az év eredményesebb lett, mint a tavalyi. A pályázatok név szerint:

• Álljon meg egy novellára!
• Legvagányabb olvasókönyvem
• Az év legjobb YA és NA novellái

Ugyan sikerülhetett volna jobban is (pl. a pályázatoknál picit csalódott vagyok, hogy nem értem el a kitűzött célt), de összességében elégedett vagyok. Mi más is lehetnék egy ilyen jó év után? :)

Most pedig lássuk 2020-as év újévi fogadalmait:

1. Elolvasni minimum 60 könyvet (igen, emeltem a tétet, hiszen idén is majdnem sikerült)

2. Januárban befejezni Pöttöm Pötty 2. részét és legkésőbb nyáron elkezdeni a 3.-at

3. Befejezni a YA regényemet (most már tényleg!)

4. Megcsinálni az írós instagram oldalamat és életben tartani (tudom, döbbenet, de nem vagyok fent instán és egészen eddig nem is nagyon akartam, de úgy látom, kár lenne ezt a felületet kihagyni)

5. Szuper titkos fogadalom! Annyira titkos, hogy most nem írom le, de ha minden a tervek szerint alakul, hamarosan meglátjátok.

Jó sok minden, azt hiszem, nem fogok unatkozni 2020-ban sem. Ahogy láthatjátok, a pályázatokat most kihagytam. Ez nem jelenti azt, hogy nem akarok többet indulni, de annyi minden van ezen kívül is, hogy nem akartam még ezzel is stresszelni magam. Indulok amennyin sikerül, aztán majd meglátjuk.

2019 volt életem egyik talán legszebb, legmozgalmasabb éve. Nem csak írás szempontjából, de magánéletben és munkahelyen is minden rendben ment, ha így alakul 2020 is, nem lesz panaszom. Alig várom, hogy elkezdődjön!

De addig is Boldog Újévet mindenkinek!

Csillagszóró 2019 – Az első könyvbemutatóm

Eltelt 2019 adventje és karácsonya is, én pedig átéltem életem első könyvbemutatóját. December 10-én jelent meg ugyanis első mesekönyvem: Pöttöm Pötty és az Ízek Birodalma. Na jó, nem teljesen ez volt ez első könyvbemutatóm, hisz tavaly már részt vettem a Meghitt pillanatok könyvbemutatóján. De ott 20 másik íróval ültem ki a pódiumra és a novellámra kb. 5 perc jutott a beszélgetés idejéből.

Most viszont negyed magammal, kiegészülve Róbert Kati íróval, szerkesztővel ültünk kint az emelvényen, engem pedig a saját mesekönyvemről faggatott Kati.

De kezdjük az elején!

Ekkor volt először a kezemben Pöttöm Pötty

A Csillagszóró esemény valójában már december 19-én, délután elkezdődött, amikor a Csillagvarázs előkarácsonyon vettem részt. A Nyugati téri Alexandra második emeletén tartottuk a gyerekeknek szóló kis programot, amin a résztvevők minden író asztalánál izgalmas feladatokat teljesíthettek. Ha sikerült a feladat, az utolsó asztalnál ülő Varga Beánál ajándékot is lehetett nyerni. Én maradtam a biztosnál, vagyis a táplálkozás témánál és Pöttöm Pöttyös kirakóval készültem a gyerekeknek.

Az esemény kapcsán alkalmam nyílt megismerkedni több író társamat, akikkel azelőtt nem találkoztam, többek között Deme Lászlóval, akivel egy asztalon osztoztunk.

 

Én, a "diplomás író"

A következő programom a hétvégén az Aranymosás Irodalmi Klub volt, szombat este. Amikor elindultam a találkozóra arra készültem, hogy csak ülök és hallgatom a sok okosságot magam körül, találkozom rég nem látott ismerősökkel, csacsogunk egyet és ennyi. Persze tudtam, hogy az Író iskola, aminek én is tagja vagyok, készül egy meglepetéssel: mindenki kap egy-egy oklevelet az elvégzett kurzusok után. Még ekkor sem gyanakodtam. Gondoltam, Varga Bea vagy Róbert Kati egy csinos borítékban mindenkinek odaadja az oklevelét és kész is vagyunk. Ehhez képest nagy meglepetés ért. A megjelentek között ugyanis ketten voltunk – én és Nagy Roxána, akinek a neve ismerős lehet a kiadó novellásköteteiből –, akik az összes alap kurzust elvégeztük, ezért minket külön szeretnének megajándékozni egy Kreatív Írás Diplomával. A következő pillanatban már ott álltam mindenki előtt, fotózkodtam és Bea megdicsért, amiért sikeresen túléltem a megpróbáltatásokat, amiket a nyakamba zúdítottak a kurzusok alatt. Természetesen pirultam, mint a tejbetök vagy paradicsom, esetleg görögdinnye. Ennyit arról, hogy csendben ülök a sarokban. De természetesen nagyon örültem az elismerésnek, a diplomámat pedig az ünnepek után bekereteztetem és kiteszem a falra.

Végül elérkezett a vasárnap, a nagy nap. Már délelőtt megérkeztem az Alexandra Pódiumra, és meghallgattam az első könyvbemutatót, amelyen Palásthy Ágnes, Hatvani Csaba és Baley Endre beszéltek legújabb könyveikről és azt a témát boncolgatták, hogy mitől jó egy gyerekkönyv.

Pillanatképek a beszélgetésről

Aztán jöttünk mi. Kántor Katával, akit elkísért Nózi vagyis József is, Ecsédi Orsolyával és Lovranits Júliával az ismeretterjesztés a gyerekkönyvekben témát boncolgattuk, hisz mindegyikünk könyvében szóba kerül ilyen-olyan formában ez a téma. Nem szeretnék elfogult lenni, de szerintem nagyon jó kis beszélgetés kerekedett. Állítólag nem látszott, hogy izgulok. Szerintem nagyon, de hajlamos vagyok hinni a többségnek.

Dedikálás közben

A beszélgetés után a földszinten dedikáltunk, amire én csak késve jutottam le, ugyanis váratlanul minden ismerősöm felbukkant már a Pódiumon, hogy dedikáljak nekik. Ami külön jól esett, hogy a kolléganőim is eljöttek és gratuláltak, valamint végre személyesen is találkozhattam a könyv illusztrátorával, Imelda Greennel. Elmondani sem tudom mennyire hálás vagyok neki, hogy úgy alkotta meg Pöttyöt és társait és olyan világot vetett papírra, amit csak szeretni lehet. Őszintén remélem, hogy még sok könyvön dolgozhatunk együtt.

Visszatérve a nap eseményeihez. A dedikálás után Kántor Katával siettünk vissza a Pódiumra, ugyanis rögtön utánunk kezdődött a Kalandra fel! könyvbemutatója. Ebben a kisiskolásoknak szánt olvasókönyvben két mesém is szerepel, így a bemutató után ismét jött egy dedikálási kör. Több íróval sikerült szót váltanom, és mindenki nagyon szimpatikus benyomást tett rám, drukkolok nekik, hogy hamarosan önálló mesekönyvvel tűnjenek fel a köztudatban.

Kalandra fel! csapat

Ezután hulla fáradtan indultam haza, de a nap még nem ért véget. Várt ugyanis rám egy nagypapa – mármint az én nagypapám – aki pont ezen a napon ünnepelte a 90. születésnapját. Ezt pedig meg kellett ünnepelni. De azt hiszem, a Papát nem zavarta, hogy osztozkodnia kellett velem és a könyvbemutatóval.

Izgalmas hétvégén vagyunk túl, kicsit úgy érzem, mintha valami véget ért volna. De talán mégsem. Jön az új év, egy új Pöttöm Pötty történet és a megjelent könyv kalandjai sem értek véget, hisz alig várom, hogy érkezzenek a vélemények és az értékelések.

Találkozzunk jövőre!

Blogújulás hamarosan!

Bizony, ahogy a cím is mutatja nemsokára komoly változásokat szeretnék véghez vinni a blogon. A legfontosabb talán, hogy hamarosan új bejegyzések következnek, ami igencsak ráfér :)

A másik fontos változás, hogy a továbbiakban inkább személyes blogként fog működni az oldal, pontosabban az írós oldalamként. Terveim szerint itt fogom megosztani az elkövetkező izgalmas időszak híreit, eseményeit.

Mert bizony izgalmas időszakon vagyunk túl és még izgalmasabb következik. Akik követik a facebook oldalamat tudják, hogy januárban ismét indultam az Aranymosás Irodalmi Válogatón, és szombaton tudtam meg, hogy Pöttöm Pötty és a Hetedhét Íz Birodalma munkacímen futó mesém szabad utat kapott a kiadó vezetőtől, vagyis hamarosan a boltok és a ti polcaitokon is találkozhattok Pöttöm Pöttyel.

Nincsenek szavak rá, hogy mit érzek most, úgyhogy nem is próbálkozom vele, legyen elég annyi, hogy nagyon boldog vagyok. Olyan régi álmom ez, hogy visszaemlékezni sem tudok.

A folyamatról, hírekről, megjelenési dátumról, majd mindig hírt fogok adni, de érdemes elsősorban a facebook oldalamat követni, mert elsőként valószínűleg oda fognak kikerülni az izgalmas események.

Tehát blog átalakítás és megújulás hamarosan. Figyeljétek a híreket! :)

Évértékelő 2018

Hihetetlen, de ismét eltelt egy év, és be kell vallanom, hogy szégyentelenül elhanyagoltam a blogomat, amit nagyon sajnálok.
De mentségemre legyen mondva, hogy rengeteg minden történt velem ebben az évben jók és rosszak egyaránt. Nem mondom, hogy 2018 lesz életem legjobb éve, de azt sem, hogy a legrosszabb. Sőt még azt sem mondhatom, hogy semleges. De miről is beszélek?

Ha emlékeztek, tavaly ilyenkor 5 újévi fogalamat tettem. Lássuk, hogy hogyan sikerült betartanom ezeket:

1. Minden hónapban legalább 2 könyvet elolvasni.
Ez egyértelműen sikerült. Ugyan nem tudom pontosan, hogy mennyi könyvet olvastam idén, de biztos hogy megvolt a havi kettő. Ezzel kapcsolatos újdonság, hogy júliusban regisztráltam a moly.hu-ra így már rendszerezni tudom az olvasnivalóimat. Ha esetleg követni akartok itt megtaláltok:
https://moly.hu/tagok/teszter


2. 2018-ban is legalább 4 novella pályázaton indulni.
Ez is sikerült, bár kis híja volt, hogy nem csak három lett, de pont decemberben találtam egy mesepályázatot, amire sikerült összehoznom valamit, így meglett a beígért négy :)
Névszerint: Muzsikál az erdő novellapályázat, Magyar Nemzeti Filmalap pályázata, Meghitt pillanat pályázat és az INKA meseíró pályázat. Utóbbiról még nincs hírem, de a tavalyihoz képest mindenképp előrelépés, hogy az íróiskola belsőpályázatán sikert arattam és ennek hála meg lett az első nyomtatott megjelenésem :) (részletek később)

3. Befejezni a OUAT fanfictionomat.
Hát... teljes kudarc.Őszintén szólva több minden is közbeszólt. Tavasszal ugyanis egy elég komoly írói válságom volt, így az év első felében nem írtam túl sokat. Másrészt a sorozat, amit egyébként imádok, is befejeződött, és sajnos egy elég gyenge záróévaddal, úgyhogy egy kicsit csalódtam a történetben, ez mind hozzájárult, hogy nem foglalkoztam a fanficcel. Mivel tudom, hogy sokan szerettétek, ezért nagyon sajnálom és szégyellem a dolgot, de az az igazság, hogy jelenleg ha írásra tudok fordítani némi időt, inkább dolgozom a kézirataimon vagy készülök egy pályázatra mint pl most is a következő Aranymosásra. Úgyhgy fáj kimondanom, de jelenleg eléggé esélyes, hogy a Hook vs. Sohaország befejezetlenül marad :(

4. Befejezni a legújabb kéziratomat, amely jelenleg a Találkozzunk az erdőben! címet viseli.
 Azt nem mondom, hogy ez a psojekt teljes kudarc lenne és ha úgy vesszük be is fejeztem a novemberi Nanowrimo alatt, de a kézirat még egyáltalán nincs készen, sőt igazából nemrég jutottam el odáig, hogy előlről kezdtem az egészet. De nem egy elfelejtett dolog, mert nagyon szerettem a történetet, csak most ki kell találnom, hogyan lehet működőképes.

5.  Kilépni a konfortzónámból és legalább elkezdeni egy realista regényt.
Ez abszolút siker ugyanis a nyár elején elkezdtem dolgozni a Menjetek Toszkánába! című kéziratomon, amiben semmi, de semmi fantasy szál nincs. Egyébként egy testvérpár nyarát mutatja be, amit toszkánai rokonoknál töltenek. Egy lightos kis történet lesz, csupa cukiság :) Persze ha egyszer kész lesz.

Mindent összevetve elégedett vagyok. Az ötből hármat sikerült betartanom, úgyhogy igencsak bizakodva tekintek a 2019-es év felé :)
Ugyanis idén is szeretnék pár dolgot megfogadni:

1. Minimum 50 könyv elolvasása. (A molyos tagságomnak köszönhetően még össze is tudom számolni :) )
2. Befejezni legalább az egyik kéziratomat (nem lesz egyszerű...).
3. Írni egy új mesét (az idei Aranymosásra egy mesével készülök az egészséges táplálkozásról, ennek a második részét szeretném idén megírni).
4. 2019-ben is minimum 4 novella pályázaton indulni.

Ez kevesebb, mint tavaly, de van egy olyan érzésem, hogy meggyűlik majd a bajom vele :) Egy év múlva kiderül, hogyan sikerült.

Most pedig röviden az év néhány "legje":

A legjobb dolog:
Szívvel, lélekkel című novellám megjelent a KMK kiadó Meghitt pillanatok-karácsonyi antológiában. Ezzel egy álmom vált valóra, végre nyomtatásban is megjelent egy művem egy kiadónál.

A legrosszabb dolog:
Sajnos a tavalyi Rakéta projektes könyvem kiadása még várat magára. Ez elég rosszul érintett, mivel azt gondoltam, hogy idén karácsonykor már a polcomon lesz az első regényem, de ez még sajnos nem következett be.

A legemlékezetesebb dolog:
A novelláskötet könyvbemutatója. Alig hittem el, hogy ott lehetek egy sereg tehetséges íróval, sokak nagyon jó barátaim és együtt osztozunk ezen az örömön. A dedikálásról már nem is beszélve, ami szuper volt :)

Most hirtelen nem jut több eszembe, de szerintem ez is mutatja, hogy milyen eseménydús év volt. Értek kudarcok és sikerek, az egész év egy hatalmas hullámvasút volt, aminek most azt hiszem, épp a tetején csücsülök. Az még kérdés hogy innen lefelé vagy felfelé vezet az út. Remélem, az utóbbi :)

Tea díj vol. 2 :)

Egy nappal azután, hogy továbbadtam a díjat, örömmel láttam, hogy az egyik díjazottam Daremo/Kamilla már válaszolt is a kérdésekre, sőt még egy jó kis meglepetéssel is szolgált nekem, ugyanis megkért, hogy én is válaszoljak az ő által feltett 8 kérdésre.

Mivel imádok kérdéseken agyalni, és Kamilla nagyon érdekes témákba nyúlt bele, gondolkodás nélkül igent mondtam.

Lássuk is!

1. Ki a kedvenc saját karaktered? Mutasd őt be!

Igazából minden történetemben van legalább egy karakter, akit nagyon megszeretek, és akkor épp ő az aktuális kedvencem J

De ha muszáj választanom, akkor Lendvai Dávidot mondanám a Szent Brutus titkai című regényemből. Dávid egy hihetetlen figura, már eleve azért is bírom őt, mert kell ahhoz spiritusz, hogy színes hajfürtökkel menj emberek közé, de emellett nagyon hűséges, bátor fiú, aki mindig képes valami hülyeséget benyögni.

2. Mikor tudatosult benned, hogy az írás számodra több, mint unaloműző hobbi?

Ezt a kérdést passzolnám :D Akik követik a blogomat, azok már biztos tudják, hogy az írás már egészen kicsi korom óta az életem része, és igazából sose volt „csak” egy hobbi.

3. Milyen író vagy: az, aki szorgosan megtervezi az alkotásait, vagy vázlat nélkül veted bele magad az írásba?

Mindig megpróbálok vázlat alapján dolgozni, de sose jön össze. Általában van egy alapötletem és hógolyó effektusként dolgozom ki a továbbiakat.

4. Szoktál lapra/füzetbe (azaz kézzel) írni?

A válasz: igen. Bár már egyre ritkábban, mert az az igazság, hogy szörnyen lusta vagyok begépelni a szövegeimet. De például sok ötletemet, párbeszéd morzsámat még ma is füzetekbe írom. Arról nem is szólva, hogy csodás füzet gyűjteményem van édesanyám révén, akinek a hobbija a füzet- és könyvkötés. J

Íme a gyűjteményem két darabja.

 

5. Van különleges vagy vicces írói szokásod?

Gondolkozom, gondolkozom. Nem tudom, hogy különlegességnek számít-e, de míg másoknál a zene az elengedhetetlen kelléke az írásnak, addig nekem a tévé az. Tudom, furcsa, de írás közben mindig szólnia kell. És persze Kormi cicám, aki szinte minden este megtisztel azzal, hogy végigtrappol a billentyűzeten J

6. Melyik az a műfaj és zsáner, amelyek a legtávolabb állnak tőled (íróként és olvasóként is, akár külön-külön)?

Íróként mindenképp a horrort és a thrillert mondanám, bár mindkettő érdekelne, de azt hiszem, az én „aranyos” íróstílusommal ezek egyszerűen inkompatibilisek. :D

Olvasóként eléggé hangulatember vagyok, például a csöpögős romantikához és a thrillerhez is kell, hogy legyen egy hangulatom. Amit még sosem olvastam az a horror, de terveim szerint ez a jövőben változni fog.

7. Hogyan egyezteted össze a mindennapi teendőidet az írással?

Nem egyszerű, és szerintem ezzel a kihívással minden író megszenved. Ősszel életemben először részt vettem a Nanowrimo kihíváson, ahol hihetetlenül ösztönzően hatott rám a napi elérendő szómennyiség, úgyhogy ez átültettem a mindennapjaimba, és arra törekszem, hogy mindennap 500-1000 szót leírjak. Sajnos nem sikerül mindig, de legalább igyekszem.

8. Hogy állsz a mindennapos írással? Fontosnak tartod, te magad is írsz mindig, vagy csak alkalmakként, ha elkap az ihlet?

Ahogy fentebb is írtam a cél, hogy mindennap írjak, de ez nem sikerül mindig. Az ihlet is néha elkerül, bár mivel egyszerre több történeten dolgozom (sajnos) valamelyikhez általában mindig tudok írni valamit, még ha csak egy bekezdésről is van szó.

Köszönöm Kamillának az izgalmas kérdéseket és hozzáhasonlóan arra bíztatok mindenkit, akinek megtetszettek, hogy írják le a saját válaszaikat, kíváncsi lennék rájuk J

 

Hamarosan egy új bejegyzéssel érkezem, úgyanis Kamilla egy újabb kihívással ajándékozott meg.