A matriarka - Vilma és Dávid

Vilma

Vilma elégedetlenül húzta össze a szemét, és nézett az előtte álló Madame Rózára. Egyáltalán nem tetszett neki, amit a nő az előbb a tudomására hozott.

– Ezek szerint, Dávid nem jön el hozzám ma este.

– Nagyon sajnálom, asszonyom, de ez most lehetetlen. Dávid kemény büntetést kapott, meg kell értenie, asszonyom, hogy így nem küldhetem fel önhöz.

– Mégis miért kellett megbüntetni?! Még csak egy napja van itt az égszerelmére! – Vilmát más körülmények között egyáltalán nem érdekelte volna, hogy melyik szolgáló milyen büntetést kapott, de most Dávidról volt szó, és az estéről, amit ő már olyan szépen eltervezett. Eddig olyan szép volt ez a nap, itt van lent a palota cseresznyevirágtól illatozó kertjében a gyerekeivel. Erre Róza nem csak, hogy megzavarja az együtttöltött perceket, de még ráadásul egy ilyen szörnyű hírrel is áll eléje! Ez felháborító!

– Nagyon sajnálom, asszonyom! – mondta őszintén Róza. De Vilma csak legyintett.

– Nem érdekel, Róza! Mikorra tudod felküldeni hozzám Dávidot?

– Robin már kezelésbe vette, holnap de inkább holnapután már rendben lesz.

– Akkor legyen úgy, de ha holnapután se lesz a szobámban, akkor, Róza, komolyan mondom, nagyon megbánod a hanyagságodat!

– Igen, asszonyom, ígérem, nem kell majd csalódnod! – Vilma bólintott, majd intett, és Róza egy meghajlás kíséretében elvonult. Vilma mérgesen kifújta a levegőt, miközben hátradőlt a kerti székében. Miért nem megy minden simán? Bár tény, hogy egy kicsit szigorú volt Rózával, igazából nem is érti, mi van vele. Régen érzett ilyen heves vágyat valaki iránt, akit még csak egyszer látott, és akivel még soha nem is beszélt! Talán pont az izgatja fel, hogy olyan nehezen kapja meg? Mindig is természetes volt számára, hogy Joe ott van neki, Kriszt is olyan könnyen kapta meg, de Dávid… az a dac a szemében nem tagadhatta nagyon izgató volt, a gondolat, hogy ezt a dacot nem sokára csodálat veszi át, pedig még ennél is izgatóbb. De semmi baj, úgy is az lesz, amit ő akar. Ő a matriarka, itt mindig az történik, amit ő akar! És ha Dávidot akarja, akkor meg is fogja kapni!

Vilma ettől a gondolattól egy kicsit megnyugodott, és visszafordult gyerekei felé. Miksa és Miklós a palota kertjének hatalmas tava mellett álltak, és a kacsázást gyakorolták. Viktória, a nővérük türelmesen tanítgatta őket. A kis Vilma békésen aludt Vilma mellett a kiságyában. Vilma annyira büszke volt a gyermekeire. Annak külön örült, hogy ilyen jól kijöttek egymással, emlékezett, hogy annak idején ő és a bátyái folyton versenyeztek egymással. Jó, hogy Viktória ilyen féltő gonddal vigyázott az öccseire. Miután Madame Róza távozott, Viktória magára hagyta a kishercegeket, és csatlakozott az anyjához.

– Édesanya, eljössz holnap a lovagló órámra? Az ugratást fogjuk gyakorolni. – Vilma elmosolyodott, és magához vonta kislányát.

– Persze, hogy elmegyek. De nem helyes, hogy ennyi időt töltesz a lovakkal. Ugye a tanulás is ilyen jól megy? – Ahogy Vilma várta, Viktória vágott erre egy grimaszt.

– Nem szeretem a tanáromat! Olyan öreg és unalmas.

– Thomas tanár úr a legjobb nevű oktató az egész országban. Henri bátyádat is ő tanította.

– Igen, tudom… – mondta lemondóan Viktória. Vilma ezen csak mosolyogni tudott. Viktória annyira más volt, mint ő. Az ő korában, ő imádott tanulni, a lovaglás, térképolvasás csak időpocsékolásnak tűnt. Kislányával pont ellentétesen volt. De meg kell értenie, hogy egy napon ő lesz a következő matriarka, és ez felelősséggel teli feladatokkal jár, amit csak sok tanulás során sajátíthat el.

Dávid

Dávid morcosan húzta a feje alá vékony párnáját, miközben hagyta, hogy Robin bekenje a hátát valami bűzös gyógykenőccsel. Robin szerint ez két nap alatt begyógyítja a sérüléseit. Dávid már alig várta. De volt most egy ennél is égetőbb gondja. A matriarka kérése… egy dologban biztos volt, ő nem fog ágyba bújni azzal a nővel. Még akkor, sem ha gyönyörű, és igen minden kétséget kizáróan nagyon kívánatos. De ezek ellenére sértette a büszkeségét, hogy egy nő csak úgy utasítgatja, és magához rendeli, hogy ő elégítse ki a pillanatnyi vágyait! Azt már nem! Inkább meghal, de nem alázkodik meg ennek a nőnek! Arról nem is szólva…

Dávid hazájának egy olyan szegletében nőtt fel, ahol a vallást nagyon komolyan vették. A falu papja volt az egyik legbefolyásosabb személy a környéken. Dávid a családjával minden vasárnap templomba járt. A vallási előírásokat nagyon komolyan vették, így a házasság előtti nemi életet is. Dávid úgy tanulta senki mással nem lehet együtt csak a majdani feleségével. És ehhez tartani is akarta magát.

Hallotta, ahogy Robin felsóhajt.

– Dávid, tudom, hogy nehéz, de ami nem sokára történni fog veled, az a legnagyobb megtiszteltetés, ami egy férfit ebben az országban érhet.

– Engem ez nem érdekel – morogta Dávid.

– Te is láttad, hogy a Matriarka gyönyörű. És hidd csak el nekem, a vele töltött éjszakák nagyon élvezetesek.

– Remek! Tehát csak három éjszakát kell elviselnem, mint neked, és jöhetek vissza az istállóba szénát túrni.

– Ez csak tőled függ – vont vállat Robin, majd lehalkítva a hangját közelebb hajolt Dávidhoz. – Emlékszel, mit mondtam neked tegnap este? Hogy benned meg van a lehetőség, hogy magasabbra juss. Itt van most az alkalom, hogy ezt meg is tedd. – Dávid ezt még válaszra sem méltatta, akkora ostobaságnak tartotta. Esze ágában sem volt magasabbra jutni. Ő csak egyet akart, minél hamarabb hazajutni a családjához. Még csak az hiányozna, hogy ő is egy olyan díszes ruhákban parádézó uracska legyen, mint a matriarka második férje. Az a Kristoff vagy, hogy is hívják. Azt már nem! Miután Dávid nem válaszolt Robin lemondóan sóhajtott.

– Nem gondoltam volna, hogy ennyire makacs vagy. Ez nem túl szerencsés itt a palotában.

– Robin, hagyj már békén! Keress egy másik szerencsétlent, akin jótékonykodhatsz! – csattant fel mérgesen Dávid, majd morcosan folytatta: – Különben is, nem azt mondtad, hogy az a Kristoff nem bírja a konkurenciát?

– Ez igaz, de tehet Kristoff, amit csak akar, a végső döntést a Matriarka hozza meg.

– Ha ez igaz, akkor hogyhogy te nem parádézol ott vele együtt? – Robinon rögtön látszott, hogy ez a megjegyzés nagyon megbántotta, Dávid egy kicsit el is szégyellte magát. De a fiú végül csak ennyit felelt:

– Annak más oka volt.

– Micsoda? – De Robin erre nem felelt. Dávid érezte, ezzel túlfeszítette a húrt. Robin közben befejezte a fiú hátának bekenését, és elkezdett összepakolni.

– Próbálj meg nyugton maradni a mai nap, holnap majd beosztalak valami könnyebb munkára. – Majd Robin felállt, és távozott. Dávid még néhány percig forgolódott és tovább szidta magában a Matriarkát, Kristoffot, Robint és Madame Rózát, de végül a kimerültség és a fájdalom győzedelmeskedett, és mély álomba merült.