Novella írás 30 perc alatt?

Sziasztok!

Ma egy különleges bejegyzéssel készültem.
Egy novellámat szeretném megosztani veletek, amelyet nem kevesebb, mint harminc perc alatt hoztam össze. Miért vagy Hogyan?

Néhány hete egy író kör indult a városomban, ahová én is eljárok. Minden találkozón kielemzünk egy-egy novellát, majd hasonló témában nekünk is alkotni kell valamit.
Általában harminc perc jut az írásra, aztán felolvassuk egymásnak a műveket.

Lássuk, nekem mit sikerült összehoznom a legutóbb :)

A feladat:

E/1-ben kellett írni

Téma egy szerelmi találkozás, humorral és valamilyen balszerencsés fordulattal

Az öt érzékszervvel (látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés) érzékeltetni

Most lássuk az én feladat megoldásomat. :) 

Megjegyzés: Semmit sem változtattam rajta, ez a nyers szöveg. Persze tudnék rajta javítani, de most azt szerettem volna bemutatni, hogy csupán félóra alatt is össze lehet hozni egy viszonylag épkézláb novellát.

 

A gólyabál

Amint beléptem a terembe a Tokio Hotel ismerős dallamai azonnal a mellkasomban kezdtek dübörögni. Ámulva néztem körbe. A színes reflektorok fényei bogarak módjára ugráltak és villództak. A táncoló tömeg szinte egy emberként mozgott teljes összhangban.

Izgatottan pillantottunk össze barátnőmmel. Szinte hihetetlen, hogy gimis lányokként eljutottunk ide. Egy egyetemi gólyabálra!

Dávid nem épp finoman vállon bökött, kirángatva boldog kábulatomból.

– Mi van? – kérdeztem.

– Aztán nehogy valami hülyeséget csinálj! Csak azért hoztalak el titeket, mert annyit nyavalyogtál.

– Jól van, ne izgulj! – feleltem, majd határozottan eltoltam magamtól. Szerencsére vette a lapot és hamar eltűnt a tömegben, biztos a haverjait ment megkeresni.

– És most? – nézett rám Timi, a szeme izgatottan csillogott.

– Most – közöltem ünnepélyesen. – Be fogunk pasizni!

Gyorsan körbejártam a tekintetem, hogy találjak egy alkalmas jelöltet. Nem is kellett sokáig keresnem. Ott állt a bárpult mellett. Egy igazi egyetemista isten!

Magabiztosan elindultam felé. Még hallottam, ahogy Timi utánam szól, de józan hangját elnyelte a következő szám első akkordja.

A szívem nagyot dobbant. Észrevett! Kék tekintete úgy pásztázott végig, akár egy rám irányított reflektor. Elmosolyodtam. Magamban már meg is fogalmaztam a köszönésemet. Hello! vagy inkább Szia! Melyik lenne a jobb? A Hello olyan kislányosan cseng. Nem akartam, hogy lássa rajtam, csak egy gimis kislány vagyok.

Ahogy a megfelelő szón agyaltam, hirtelen elterelődött a figyelmem arról a nem is annyira apró tényről, hogy egy húszcentis magas sarkún egyensúlyozom, amit anyutól nyúltam le.

Már majdnem ott voltam a bár előtt, mikor egy nehéz test a táncolók közül megtaszított hátulról, elvesztettem az egyensúlyomat. Még arra sem volt időm, hogy segítségért kiáltsak, mikor éreztem, ahogy egy erős kéz megragadott. Finom arcszesz illata csapta meg az orromat. A kezemmel görcsösen kapaszkodtam a puha bőrkabátba. Félve pillantottam fel, éreztem, ahogy az arcom kigyullad, akár egy közlekedési lámpa. A kék szempár most egész közelről kutakodott. A srác szája szélén egy mosoly bújt meg.

– Óvatosan! – szólalt meg a legférfiasabb dörgő hangon, amelyet eddig hallottam. De hát egy ilyen Adonisznak nem is lehet kislányosan, picsogó hangja.

– Bocsánat! – dadogtam szégyenkezve. Az biztos, hogy nem így képzeltem el ezt a pillanatot. A srác felnevetett.

– Semmi gáz! Előfordul az ilyesmi, ha ekkora sarkakon mászkálsz, na nem mintha lenne tapasztalatom – tette hozzá gyorsan, majd felemelte az eddig a pulton pihenő poharát. – Kérsz? Úgy festesz, mint akire ráfér.

Tudtam, hogy anya megöl, ha megtudja, hogy alkoholt ittam, ahogy azt is, hogy a bátyám azonnal beköp, ha rajtakap. De mégse mondhattam nemet! Így bólintottam és elvettem a műanyag poharat. Az ujjaink finoman érintették egymást, ahogy a pohár gazdát cserélt.

A pia rettenetes volt. Szerencsére csak picit kortyoltam, de az égető folyadék így is végigmarta a torkomat.

– Finom – mondtam mégis. A fiú felnevetett.

– Szerintem borzalmas, itt adják a legolcsóbb piát a városban. Hogy hívnak? Még nem láttalak a campuson.

Zavartan köszörültem meg a torkomat.

– Én öööö… igazából nem járok ide – vallottam be kelletlenül.

– Tehát másik egyetemről jöttél? Király!

– Aha, igen.

– Még sose csókolóztam másik egyetemre járó lánnyal – vigyorodott el, majd éreztem, ahogy hosszú ujjait az állam alá helyezi, és felfelé billenti a fejemet.

 

Behunytam a szemem. Az első csókom! Már gondolatban el is képzeltem, ahogy ajkaink puhán találkoznak. A meleg lélegzete megcsiklandozta a bőrömet. Mindjárt megtörténik…

– Sára! Mi az ördögöt művelsz?!

A szeme felpattant. Nem hiszem el! Dávid, az az idióta!

 

 

Mit gondoltok? Hogyan sikerült? Várom a véleményeket. :)