A herceg IV. rész 5. fejezet

– Mi ez a nagy tömeg? – nézett körbe döbbenten a Sierra udvar mellett elterülő hatalmas réten Will. A nemrég még üres rét kezdett úgy kinézni, mintha egy csomó ember egy új települést alapított volna. Mindenhol sátrak magasodtak, és emberek nyüzsögtek. A legtöbbjük, egyenruhájuk alapján katona volt, de akadt ott jó pár jobbágy és városlakó is. Will nem is sejtette, hogy ennyi minden történt, amíg ő távol volt. Sierra és Torro nem vesztegették az időt.

Will már ismerte a tervet. Igazából nagyon egyszerű volt. Ahogy Daniel is mondta még néhány nappal ezelőtt, akár egy éjszaka alatt letudhatják az egészet. A terv az volt, hogy Torro az embereivel együtt elfoglalja a palotát, Henriket letartóztatják, míg a katonák másik fele a várost foglalja el, illetve a város helyőrségeit.

Will elismerte, hogy nagyon jól átgondolt terv, de megnyugodni nem nyugodott meg. Még mindig attól félt, hogy valakinek baja esik, akit szeret. Például Danielnek vagy Mr. Morgannek. De úgy tűnt, egyelőre csak őt aggasztották ezek a dolgok. Daniel például kifejezetten izgatottnak tűnt, ahogy ők hárman a katonák és a többi ember között sétálgattak. Will viszont legszívesebben valahol egész máshol lett volna. Ennek főleg az volt az oka, hogy amióta visszatért, a körülötte lévő emberek mind sorra megbámulták. Will persze tudta miért, hisz nyilvánvaló volt, hogy Torro parancsnokék nem fogják eltitkolni a támogatóik elől, hogy ő a herceg. De azért nagyon zavaró volt. Főleg, mert még Will sem barátkozott meg igazán a gondolattal, hogy ki is ő. Szörnyen irigyelte Bethie-t, aki jelenleg bent volt a Sierra házban, és a bárónéval töltötte a napot. Még azzal a rosszindulatú nővel is szívesebben lett volna, mint itt kint a sok bámuló tekintet között.

– A legtöbbjük az én emberem, vagy legalábbis valamikor az volt – felelte a fiú előbbi kérdésére Torro parancsnok. – Az ország különböző pontjairól érkeztek.

– Sokan vannak – mondta Will, de Daniel csak felnevetett.

– Ez még semmi. Majd ha megérkeznek azok is, akik a városban vannak. Meg Sierra emberei is.

– A király oldalán is sok ember és katona fog állni – szólt közbe szigorúan Torro parancsnok. – Így aztán nem szabad elbíznunk magunkat.

– Torro parancsnok – szólalt meg tétován Will.

– Igen?

– Megígérne nekem valamit?

– Ha tehetem igen.

– Ígérje meg, hogy mindent megtesz majd azért, hogy Henrynek ne essen baja!

Will annyira reménykedett benne, hogy Torro parancsnok majd azonnal rávágja, hogy igen, persze megígéri, de a férfi hosszan hallgatott, majd lassan megszólalt.

– Tudod, hogy ezt nem ígérhetem meg.

– Tessék? De…

– Will, tudom, hogy mit érzel, és hidd el, én is ugyanannyira szeretném, hogy se Henry hercegnek se a királynénak ne essen baja, de sajnos nem tudjuk, mi vár ránk ott a palotában, így aztán senki biztonságát sem tudom biztosítani. Ugye megérted?

– Igen, megértem – bólintott szomorúan Will. – De nem akarom, hogy Henrynek baja essen.

 – De Will… – szólalt meg hirtelen Daniel. – Ezek után ti sose lehettek majd igazi testvérek. Ugye tudod?

– Igen… tudom, hogy meg fog gyűlölni, sőt lehet, hogy már most is gyűlöl, de nem érdekel…, én nem tudnám gyűlölni őt, és ezért nem akarom, hogy baja essen.

– Ez nagyon szép tőled – mondta Torro parancsnok. – De szerinted ő is ennyire aggódna érted?

– Nem tudom, de nem is érdekel.

Will megfordult, és faképnél hagyva a két férfit visszaindult a házba. Nem érdekli, mit mond Daniel és Torro parancsnok. Meg fogja védeni Henryt még akkor is, ha neki magának kell mellette állnia, hogy még véletlenül se essen semmi baja.

 

Bár Will nem tudott róla, de azon a napon nem csak az ő gondolatai jártak testvére körül. Henry herceg egész nap nem szólt senkihez. Sőt még a szobáját sem hagyta el. Csak ült a székében, és a tűzbe meredt. Egész nap Will járt a fejében.

Valaki megszöktette. Három nappal ezelőtt. A katona szerint, aki a hírt hozta, Torro parancsnok és az emberei voltak. Vajon miért tette ezt Torro? Tudja, hogy ki az a fiú? Tudja, hogy ő a halottnak hitt herceg? Ezért szöktette meg?

Az apja nem mondott semmit, már három napja bezárkózott a szobájába, és nem szólt senkihez. Vajon tudja, milyen súlyos a helyzet? Másnap nem csak Torro parancsnok, hanem Mr. Morgan, a konyhavezetője és Stone őrmester, a börtön vezetője sem jelentkezett szolgálatra. Sőt az elmúlt három napban sorra érkeztek vidékről a jelentések, amelyek szerint országszerte katonák tucatjai hagyták el az állomásaikat. Olyan mintha… Henry még belegondolni sem mert, de mintha lázadás készülne. És mindez Will miatt? De Torróék miért követnék inkább Willt, mint őt és az apját? Torro mindent az apjának köszönhet. Képes lenne így elárulni őt? És mi történik akkor, ha a felkelés győzedelmeskedik? Talán Torróék Willt akarják az apjuk helyére ültetni? Az első hallásra őrültségnek hangzik. Henry kicsit talán dölyfösen arra gondolt, hogy Will mégis miben különb nála? Hisz ő a trónörökös, a jó Isten úgy akarta, hogy ő üljön a trónra, persze csak miután az apjának lejárt az ideje ezen a világon.

De aztán Henry kicsit jobban belegondolt. Will bár egyszerű emberek között nevelkedett, okos és szorgalmas, emellett kötelességtudó is. Ráadásul, ha a felkelés az egyszerű emberek között fog kitörni, mégis kit fognak támogatni? Őt, aki szinte sose hagyja el a palota falait, vagy pedig Willt, aki közülük való? Henry nagyon jól tudta a választ. Persze, hogy Willt.

Will, mint király… furcsa volt belegondolni. Henry nem akarta átadni a trónját. Nem, arra készült egész életében, hogy uralkodó legyen, és fejlessze az országot, befejezze az évek óta tartó háborúskodást, és jólétet hozzon az emberekre. Abban ugyan nem volt kétsége, hogy Will is ugyanezt akarja, de volt benne annyi büszkeség, hogy az évek óta tartó tervezgetés után ő valósítsa meg az álmait. Csak volt egy kis gond. Ha a nép Willt támogatja…, akkor hiába van meg benne minden jó szándék, semmit sem tud majd megvalósítani belőle, ha folyton a népével kell hadakoznia. Akkor ugyanott tartana, mint akkor régen az apja. Vagy inkább, mint most… De akkor mégis mit csináljon? Nem akarja átadni a trónját, de azt sem akarja, hogy a makacssága miatt évekig tartó polgárháború törjön ki, sok emberáldozattal és szenvedéssel. Nem, ezt nem akarja… Mi lenne a helyes döntés? Bárcsak tudná…