2016. február 19., péntek

A matriarka - Kristoff, Vilma és Dávid


Kristoff

Krisz idegesen dobolt a lábával. Már több mint egy óra eltelt és Vilma még nem jött utána bocsánatot kérni! Krisz nem tudta eldönteni, hogy ez a tény dühítse, vagy inkább megrémítse? Azelőtt, ha vitájuk volt Vilma mindig úgy jött utána, mint egy kiskutya. Addig kedveskedett és hízelgett neki, ameddig ki nem engesztelte. A férfi biztos volt benne, hogy ezúttal is, így lesz még úgy is, hogy tudta kicsit elvetette a sulykot. Nem kellett volna így kikelnie magából, ahogy engedély vagy köszönés nélkül elmennie sem, de Vilma annyira feldühítette! Vajon miért viselkedik így? Ez a mai nap eddig semmi jót sem hozott neki. Először a Robinnal való találkozás most meg ez… Évek óta először úgy érezte, kicsúszott a kezéből az irányítás. És ezt gyűlölte!
– Daniel! – kiáltotta el magát idegesen. Szolgája egy percen belül meg is jelent Krisz lakosztályának ajtajában. Daniel lassan két éve állt Krisz szolgálatában. Azelőtt Joseph szolgálója volt, de Krisz enyhe meggyőzésére sikerült átédesgetnie. Mint utóbb kiderült ez nem csak azért volt jó döntés, mert így ismét megalázhatta Josephet, hanem Daniellel egy hűséges és talpraesett szolgálót is nyert magának. Hamar megtalálták a közös hangot, a húsz éves fiúval. Daniel sosem ellenkezett és egy bizonyos összegért cserébe kész volt Krisz bármilyen mesterkedésében részt venni. Igazi szürke kis egér volt (ez is hozzájárult Krisz jóindulatához, hisz nem kellett félnie, hogy Vilma esetleg szemet vet rá) seszínű hajával és sápadt bőrével így tökéletes volt kémkedésre is.
– Igen, uram? – hajolt meg a fiatal szolgáló.
– Ne vágj már ilyen ostoba képet! Mit láttál?
– A Matriarka nem hagyta el a szobáját – felelte szemrebbenés nélkül Daniel. Megszokta már ura sértegetéseit. – Csak Szilviát láttam elmenni.
– Remek! – morogta Krisz. El tudta képzelni, az a nő miket hordhatott össze róla. – És láttad merre ment?
– Ha jól sejtem Josephez indult.
– Josephez? – vonta össze a szemöldökét Krisz. Vajon mit akar Szilvia vagy inkább Vilma Josephtől? Krisz kizártnak tartotta, hogy neki akarná kiönteni a lelkét vagy talán…
– Menj vissza és tartsd nyitva a szemed. Ha mozgást látsz, akkor jelentsd!
– Igen, uram! – Majd Daniel magára hagyta Kriszt, aki feszültsége enyhítésére gyorsan húzott egyet az asztalon heverő boros kupából. Már csak az hiányozna, hogy Joe valahogy kijátssza ellene Vilmát, bár… vigyorodott el gonoszul Krisz, annak a naiv idiótának nincs annyi sütnivalója... 

Vilma

Vilmának még akkor is rossz kedve volt, mikor nyílt a szobájának ajtaja és Joe belépett. És ezen az sem segített, hogy már jó pár pohár bor legurult a torkán. Viszont még így is rögtön feltűnt neki, hogy első férje tekintete élénken csillog, arcán boldog mosoly ül, amint Vilma intésére leült mellé a pamlagra.
– Kedvesem, úgy örülök, hogy hívattál – mondta Joe szemét lesütve, akár egy fiatal iskolásfiú. – Olyan régen voltunk már kettesben… – De Joe már nem tudta befejezni. Vilma már kevés alkohol hatására is nagyon türelmetlenné tudott válni, most pedig a Kristoff iránti harag is munkált benne. Mielőtt Joe befejezhette volna a mondatot, Vilma átölelte a nyakát és hevesen megcsókolta. Nem akart gondolkozni, nem akart se Kristoffra, se Dávidra gondolni. Csak szerelmeskedni akart valakivel, aki kéznél van. Nem érdekelte az sem, hogy Joe mit érez. A legkevésbé ez érdekelte.

Dávid

Másnap Dávid nem kevésbé morcosan ébredt. A háta ugyan már nem hasogatott, de még eléggé fájt és érzékeny volt különösen, mikor Robin segítségével belebújt az ingjébe.
– Holnapra már jobb lesz – bíztatta Robin. – Találtam neked munkát is mára. Csak annyi a dolgod, hogy állj és befogd a szádat.
– Az menni fog – morogta Dávid. – Mi ez a munka pontosan?
– Viktória hercegnő délelőtt lovagló órán vesz részt. Mindig van ott egy-két szolga, aki gondoskodik róla, hogy a hercegnőnek legyen étele és itala. Ma te leszel az egyikük.
– Remek, remélem a hercegnő jól neveltebb, mint az a két kis taknyos tegnap. – Robin ehhez már inkább nem fűzött hozzá semmit, csak fáradtan felsóhajtott.
– A lényeg, hogy viselkedj, és ne keverj több bajt. Világos?
– Igen! – mondta Dávid elhúzott szájjal. Kivételesen komolyan is gondolta, elég volt a hátába nyilalló fájdalomra gondolnia, az elég ösztönzés volt számára.
– És még valami! A lovagló órákat néha a Matriarka első férje is megnézi, még ritkábban maga a Matriarka. Ha így lesz, légy szíves ne hozz ránk szégyent.
– Jó-jó! Felfogtam! Jó leszek, ígérem! – Bár a gondolatra, hogy esetleg ma találkozik a Matriarkával kirázta a hideg, Dávid komolyan gondolta az elmondottakat. Csak élje túl ezt a mai napot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése