I. rész
Egy sötét éjszaka
1. fejezet
Fülledt nyári éjszaka borult Livídiára azon a napon. A királyi palotát körülvevő táj sötét és fénytelen volt. Egyetlen csillag sem ragyogott az égen, az Újhold sötét korongja teljesen beleolvadt a háttért adó ég feketeségébe. Még az egyszerű földművesek is félve húzódtak vissza házaikba. Egy ilyen éjszaka csak rossz hír hozója lehet, mondták. És pont ezt az éjszakát választott ki a jó Isten Izabella királyné második gyermeke megszületésére. Livídia ország első asszonyánál naplementekor indult meg a vajúdás, öt órával ezelőtt. A szép királynő arca eltorzult a kíntól, miközben az egyre sűrűbben jövő fájásokat igyekezett hang nélkül, méltóságteljesen kibírni. A bába és az udvarhölgyek szorgalmasan sürögtek-forogtak asszonyuk körül. A halk nyüzsgést csak néha szakította meg egy-egy fájdalmas kiáltás. Izabella ilyenkor szégyenkezve kért bocsánatot, ilyenkor úgy érezte nem viselkedett királynőhöz méltóan, és félve kérdezte a főudvarhölgyet, hogy nem zavarta-e meg férje nyugalmát. Az udvarhölgyek csendesen nyugtatgatták királynőjüket. Hogyan is mondhatták volna meg, hogy a király igazából nem is kíváncsi születendő gyermekére?
Szegény asszony honnan is tudhatta volna, hogy férjét jelenleg egészen más gondok foglalkoztatják, mint felesége szenvedése. Ő és tanácsosai a palota tanácstermében gyűltek össze, és a lehető legnagyobb problémára igyekeztek megoldást találni. Mi lesz, ha a születendő gyermek fiú? III. Henrik Livídia 25. királya gondterhelt arccal pillantgatott egyre gyakrabban az ajtó felé. A főudvarhölgyet várta, akinek az örömteli hírt kellett meghoznia, miszerint a királyi gyermek világra jött. Henrik azonban aggodalommal gondolt arra a percre. Emlékezett ő még, milyen veszéllyel jár az, ha egy királyi családban két fiúgyermek születik. Három évvel ezelőtt felhőtlenül boldog volt, miután felesége kétszeri vetélés után végre megajándékozta őt és az országot egy fiúgyermekkel. A kisfiú, akit természetesen nagyrabecsült nagyapja és apja után a Henrik nevet kapta, de mindenki csak Henrynek szólította, mind a mai napig életerős és egészséges fiú volt. Henrik mindig úgy tekintett rá, mint tökéletes trónörökösre. A király az életére azóta megelégedéssel tekintett. Megvolt a trónörökös, biztosította a dinasztia további fennmaradását. Így volt ez egészen kilenc hónappal ezelőttig. A királynő ekkor jelentette be, hogy ismét gyermeket vár. A király ekkor még nem aggódott. A királynő már annyiszor vetélt el gyenge szervezete miatt, hogy bejelentése még egyáltalán nem adott okot az aggodalomra. A hatodik hónap után kezdődtek a gondok. Mi lesz, ha a születendő gyermek fiú lesz? A királynak esze ágában sem volt még egy herceget felnevelni. Annak idején, mielőtt megkoronázták volna, ő és három fivére éltek teljes szeretetben apjuk udvarában. Ő volt a legidősebb és a trónörökös. Apja halála után teljes nyugalommal és nem kevés büszkeséggel készülődött a koronázásra, mikor testvérei föllázadtak ellene. Sokan melléjük álltak főleg a szegény parasztok közül. Ők már akkor is sok kellemetlenséget okoztak. Neki és testőrségének három évébe telt, mire leverte a lázadást, testvéreit pedig kivégeztette. Akkor tanulta meg, hogy soha ne bízzon meg senkiben és semmiben. Ez volt uralkodásának egyik alapelve. Számtalanszor indított háborút, sokszor lépett szövetségre a szomszédos országokkal, de megbízni egyikben sem bízott meg. Ez eddig tökéletesen bevált. Fiának is ezt tanította, mikor nagy ritkán időt tudott szakítani, hogy vele lehessen. Az újabb herceg esetleges világra jövetele azonban mindent felborított. Nem kockáztathatja meg, hogy halála után fiának is át kelljen élnie azt, amit neki. Nem csak azért, hogy megvédje fiát, ugyan. A megpróbáltatások csak erősebbé tesznek. Nem, nem a fiát, hanem az országát féltette. Egy estleges testvérháború magával hozza azt a veszélyt is, hogy az ország kettészakad. És akkor mi lesz abból, amit ő és nagyra becsült ősei annyi fáradtság árán létrehoztak? Annyi véres háború és nehezen megszerzett területek mind a semmibe vesznének. Henrik, ahogy már elődjei is, sose indított háborút ok nélkül. A háborúk nem voltak hiábavalóak még akkor sem, ha évekig eltartottak, és több ezer katona vesztette életét a csatamezőn. Hála ezeknek a hadjáratoknak az országba tömegével jöttek, önként vagy kis rásegítéssel, Henriknek ez mindegy volt, a hozzáértő kézművesek, mesteremberek és kovácsok mind a négy égtájról. De ha ez a kölyök megszületik, és kitör a király szerint elkerülhetetlen testvérháború, akkor minden elveszik. Nem, ezt nem engedheti. Minden áron megvédi az országát, ha kell születendő gyermekét is képes ezért föláldozni. Reméljük, Isten kegyes lesz hozzá, és egy kis hercegnőt küld ide hozzájuk. Csak remélhetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése