OUAT fanfiction - Hook vs. Sohaország 1. fejezet

Prológus

Az Alvilágra csendes éjszaka várt. Az utcák elnéptelenedtek, a házak elsötétültek. Egy valaki volt még ébren, ő most bizonytalan léptekkel haladt a kikötőben. Kezében gines üveget szorongatott, ám a móló végére érve szomorúan konstatálta, hogy az ital aljas módon elfogyott. Szörnyella csalódottan hajította el az üveget, amely hangos loccsanással merült el a Lelkek folyójának vizében.

– Hülye Alvilág! – morogta a nő enyhén ittas állapotban. – Hülye Artúr! Már semmi mókás sincs ebben a helyben! Legalább egy kiskutyát megnyúzhatnék! De neeeem… mert a hülye Író varázslata még itt is utolér… Hülyék! Hülyék! Hülyék! – Szörnyella lemondóan legyintett, majd elindult hazafelé. Ám alig tett pár lépést, mikor valami megállította. Mintha egy villanást látott volna a szeme sarkából. Lassan visszafordult, ám a látványtól rémülten hőkölt hátra. A Lelkek folyójából zöld füst szállt föl, akár egy mérgező köd borította be a mólót, majd lassan összeállt és egy ember formáját vette fel. Üveg csattant a fán, ahogy a testet öltött lélek lépett egyet. Majd a köd semmivé lett és a mólón ott állt egy ismerős alak. Vagy mégsem ő volt?

– Mi a csuda… – suttogta Szörnyella. – Azt hiszem, le kéne szoknom a ginről…

 

1. fejezet – Egy elutasíthatatlan ajánlat

Storybrooke napjainkban

Hook mosollyal az arcán ébredt, mint minden reggel, amely Emma mellett találta. Kedvese persze már felkelt, soha egy percig nem tudott nyugton maradni és a kalóz éppen ezt szerette benne. Ma reggel Emma már lent sürgölődött a konyhában és palacsintát készített. Henry még aludt, így a férfi halkan a nő mögé óvakodott, elkapta a derekát és megpörgette.

– Hé! Elég! Nézd most kiborítottam miattad a tésztát! – korholta Emma, de édes mosolyát nem tudta elrejteni. Hook végül elengedte.

– Mi készül itt, konyhatündér Megmentő?

– Meglepetés neked és Henrynek.

– Csak nem ünneplünk valamit?

– De igen – Emma mosolyogva karolta át a férfit. – Ma van pontosan három éve, hogy találkoztunk.

– Valóban? Pontosan melyik találkozásunkra gondolsz? Mikor egy fához kötöztél és kést szorítottál a torkomhoz? Vagy mikor a kecsketrágyában feküdve nyöszörögtem? – Emma felnevetett.

– Utóbbi – felelte végül. – Akkor nem gondoltam volna, hogy idáig juthatunk.

– Én se, drágám. – Ám Hook nem mondott igazat.

 

***

Sohaország évekkel ezelőtt

Killian Jones ismét álmot látott. Álmában megint visszatért a gyönyörű, szőke lány. Killian még sose látott hozzáfoghatót. Mint minden más éjszakán a lány ott állt tőle egy karnyújtásnyira hosszú, szőke haját csapdosta a szél, kék szemében a férfi mintha önmagát pillantotta volna meg. Lány létére nadrágot és piros bőrdzsekit viselt, oldalán kard lógott. A köd puha pokrócként vette körbe, így arcának vonásait a férfi nem tudta pontosan kivenni. Killian elindult felé, de mint minden este valaki ezúttal is útját állta. A legtöbbször ez a valaki a gyűlölt Krokodil volt, ám ezen az éjszakán Milah állt kettőjük közé. Mélybarna szemében őszinte szomorúság tükröződött.

– Hát már elfelejtettél engem? – suttogta a nő, majd lassan egy könnycsepp gördült le szép arcán. Ez a férfi számára még borzalmasabb volt, mint a Krokodil gúnyos nevetése. Pánikszerűen kapott Milah után.

– Nem! Dehogy! Csak téged szeretlek! Érted teszek mindent! – Ám Milah továbbra is szomorúan ingatta a fejét. A szőke lány pedig lassan elfordította a fejét és eltűnt.

 

Hook kapitány átizzadt inggel és kalapáló szívvel ébredt. Már megint ez az álom! A végén tényleg meg fog őrülni, ahogy Smee mondogatja. Az a lány… vajon ki lehet? Létezik egyáltalán? Vagy csak egy újabb illúzió, amivel ez az átkozott hely megkeseríti a mindennapjait? Hook bele se akart gondolni, inkább gyorsan felkapta az ágya mellett heverő rumos üveget és jól meghúzta. Máris jobb…

– Kapitány! – Hook idegesen felmordult. Ez a Smee mindig kopogás nélkül rontott rá. Már bánta a napot, mikor a rossz sors összehozta vele.

– Mit akar, Smee? – nézett a kabin ajtajában ácsorgó dagadékra. Smee elég zaklatottnak tűnt, piros kötött sapkája kis híján leesett a fejéről, annyira remegett.

– Kapitány, látogatója van. – Hook értetlenül vonta össze a szemöldökét.

– Látogató? Mégis ki az ördög?

– Tudja… ő küldte – suttogta Smee már holtsápadtan. Hook dühösen elkáromkodta magát. Ez a nap ennél rosszabb már nem is lehetne. Gyorsan kipattant az ágyból, felhúzta elmaradhatatlan bőrkabátját és felcsatolta az oldalára a kardját. Sohaország urát vagy a küldöttjét nem tanácsos megvárakoztatni.

A kapitány jól sejtette. Már megint Félixet küldték a nyakára, és ahogy a kölyök gonosz, vigyorgó arcába nézett a férfi előre sejtette, hogy nem jó hírekkel érkezett.

– Üdvözöllek, Hook kapitány – szólalt meg a fiú leplezetlen gúnnyal. – Köszönöm, hogy a hajódon fogadsz.

– Mintha lenne más választásom – morogta Hook. – Mit akarsz? Vagy inkább mit akar Pán? – Félix felnevetett.

– No lám, mégsem vagy olyan ostoba szeszkazán, mint aminek tűnsz. De térjünk a lényegre, nem azért jöttem, hogy bájcsevegjünk.

– Akkor mi az ördögnek?

– Kicsit udvariasabban, kapitány. Hiszen Pán segíteni akar neked.

– Segíteni? – Hook gyanakodva húzta össze a szemét. Már maga sem tudta hány napja, hete és éve raboskodott ebben a világban, aminek urától eddig csak félelmet és megvetést kapott. Pán most mégis segítséget ajánl? Vajon mit akar cserébe?

– Mégis miben? – kérdezte végül.

– Abban, ami a szíved leghőbb vágya. Elmenni innen.

– Tessék? – Hook nem akart hinni a fülének. Elmenni… A sok év után már szinte teljesen elvesztette a reményt, hogy egyszer kijusson erről az átkozott helyről, visszatérjen az Elvarázsolt Erdőbe és végre megbosszulja Milah halálát. Varázsbab nélkül azonban az utazás lehetetlen volt. Félix nyugodtan folytatta:

– Pán nagy kegyesen a rendelkezésedre bocsájt egy varázsbabot a készletéből.

– És mit akar érte cserébe? – Félix gonoszul elvigyorodott.

– Oh, csak egy apróságot. Egy ilyen rettenthetetlen kalóznak, mint te biztos nem jelent majd gondot.

– Mit akar? – tagolta dühtől elfúló hangon a kapitány. Gyűlölte az időhúzást. Félix vigyora már olyannyira kiszélesedett, hogy arca már inkább emlékeztetett egy groteszk maszkra, mint emberi ábrázatra.

– A sziget nyugati részén él egy fiú. Aljas módon elárulta Pánt, így büntetést érdemel. Pán azt akarja, hogy kerítsd elő és végezz vele. – Hook ökölbe szorította a kezét.

– Nem vagyok Pán hóhérja. – Félix könnyedén megvonta a vállát.

– Ahogy akarod, kalóz, akkor viszont örökre elfelejtheted a haza utat. Te és az embereid is. Mert Pán gondoskodni fog róla, hogy soha ne hagyhasd el a szigetet. – Volt a hangjában valami, ami nem hagyott kétséget afelől, hogy igazat beszél. Hook némi bűntudattal nézett végig a legénységén. Meg se kérdezte az embereit, mikor belevágott ebbe az egészbe. Ők pedig a hosszú évek alatt egy szóval se panaszkodtak. Pedig ki tudja, ők mit hagytak hátra? Hook nagyot sóhajtott. Hát igen, Pán mindig megkapta, amit akart.

– Hol találom a fiút?

 

 Folytatása következik...

 

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Mindenkinek! :)